Loading ...
Sorry, an error occurred while loading the content.

Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!

Expand Messages
  • Eva Kiss
    ... From: Szabo Erzsebet Ottilia To: evi.kiss@yahoo.com Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert
    Message 1 of 5 , May 5, 2009
    • 0 Attachment


      ----- Forwarded Message ----
      From: Szabo Erzsebet Ottilia <szabo.otilia@...>
      To: evi.kiss@...
      Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM
      Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!



      ----- Forwarded Message ----
      From: ruszkai laura <enthenor@...>
      To: Ambrus János <ambrus.j@...>
      Cc: balint_i@...; Csaki Andrea <csandrea10@...>; csilla_6@...; dannmaryd@yahoo..com; erikakeri@...; glantana2@...; roliandi@...; karcsiii@...; o.harmathi@...; Szarvas Pál <szarvasp@...>; szabo.otilia@...; vcse@...
      Sent: Tuesday, May 5, 2009 9:43:41 AM
      Subject: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!


      Szép és tanulságos!

      Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
      nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
      hely.

      Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
      a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
      elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

      Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
      kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

      Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
      nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
      valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
      kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

      Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
      diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
      törődött vele.

      A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
      társaikkal.
      Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a
      tanítványa temetésére ..

      A templomot megtöltötte a sok barát.

      Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
      odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
      végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
      egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt
      Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
      beszélt magáról.'
      A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott
      voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

      'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
      zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
      ismerni.'

      A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
      összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

      A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
      azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
      osztálytársak írtak Markról.

      'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
      osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

      A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

      Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
      íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
      Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
      az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
      tartom'.
      Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
      megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

      'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
      győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

      Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
      minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

      Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
      akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
      nem késő.
      Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
      elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

      Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
      és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat jelentesz.


      Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
      írást, ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy egy
      embertársadnak örömöt szerezz?

      Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
      vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
      különleges, mint te magad vagy.
      Ne kérdezz, játssz velünk!


      Küldd el ezt az írást tíz embernek, annak is, aki ezt neked küldte..
      Majd
      meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd
      meg KIVÉTELESEN!

       





       

       

       




       





    • nicolae monika
      ... From: Eva Kiss Subject: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy! To: XIID1997@yahoogroups.com, bogyo2006@yahoo.com,
      Message 2 of 5 , May 5, 2009
      • 0 Attachment


        --- On Tue, 5/5/09, Eva Kiss <evi.kiss@...> wrote:
        From: Eva Kiss <evi.kiss@...>
        Subject: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
        To: XIID1997@yahoogroups.com, bogyo2006@..., ambrone@..., bbrigus@..., "Csákvári andrea" <usaleany@...>, sofiaszepkuti@..., "andrea szabo" <andrea_szabo2000@...>, dtundee@..., "Hantosi Zita" <hzit@...>, "zsolt kovacs" <prk_zsolt@...>
        Date: Tuesday, May 5, 2009, 11:59 AM



        ----- Forwarded Message ----
        From: Szabo Erzsebet Ottilia <szabo.otilia@ yahoo.com>
        To: evi.kiss@yahoo. com
        Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM
        Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!



        ----- Forwarded Message ----
        From: ruszkai laura <enthenor@yahoo. com>
        To: Ambrus János <ambrus.j@chello. hu>
        Cc: balint_i@yahoo. com; Csaki Andrea <csandrea10@hotmail. com>; csilla_6@yahoo. com; dannmaryd@yahoo. .com; erikakeri@freemail. hu; glantana2@gmail. com; roliandi@yahoo. com; karcsiii@yahoo. com; o.harmathi@yahoo. com; Szarvas Pál <szarvasp@delfin. klte.hu>; szabo.otilia@ yahoo.com; vcse@...
        Sent: Tuesday, May 5, 2009 9:43:41 AM
        Subject: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!


        Szép és tanulságos!

        Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
        nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
        hely.

        Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
        a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
        elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

        Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
        kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

        Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
        nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
        valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
        kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

        Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
        diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
        törődött vele.

        A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
        társaikkal.
        Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a
        tanítványa temetésére ..

        A templomot megtöltötte a sok barát.

        Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
        odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
        végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
        egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt
        Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
        beszélt magáról.'
        A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott
        voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

        'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
        zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
        ismerni.'

        A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
        összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

        A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
        azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
        osztálytársak írtak Markról.

        'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
        osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

        A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

        Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
        íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
        Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
        az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
        tartom'.
        Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
        megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

        'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
        győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

        Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
        minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

        Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
        akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
        nem késő.
        Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
        elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

        Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
        és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat jelentesz.


        Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
        írást, ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy egy
        embertársadnak örömöt szerezz?

        Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
        vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
        különleges, mint te magad vagy.
        Ne kérdezz, játssz velünk!


        Küldd el ezt az írást tíz embernek, annak is, aki ezt neked küldte..
        Majd
        meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd
        meg KIVÉTELESEN!

         





         

         

         




         






      • ghitea timea
        nekem is fontosak vagytok ... From: nicolae monika Subject: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy! To:
        Message 3 of 5 , May 5, 2009
        • 0 Attachment
          nekem is fontosak vagytok

          --- On Tue, 5/5/09, nicolae monika <nicolae_monika@...> wrote:
          From: nicolae monika <nicolae_monika@...>
          Subject: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
          To: XIID1997@yahoogroups.com
          Date: Tuesday, May 5, 2009, 4:06 PM



          --- On Tue, 5/5/09, Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com> wrote:
          From: Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com>
          Subject: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
          To: XIID1997@yahoogroup s.com, bogyo2006@yahoo. com, ambrone@hotmail. com, bbrigus@yahoo. com, "Csákvári andrea" <usaleany@freemail. hu>, sofiaszepkuti@ yahoo.com, "andrea szabo" <andrea_szabo2000@ yahoo.com>, dtundee@freemail. hu, "Hantosi Zita" <hzit@freemail. hu>, "zsolt kovacs" <prk_zsolt@yahoo. com>
          Date: Tuesday, May 5, 2009, 11:59 AM



          ----- Forwarded Message ----
          From: Szabo Erzsebet Ottilia <szabo.otilia@ yahoo.com>
          To: evi.kiss@yahoo. com
          Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM
          Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!



          ----- Forwarded Message ----
          From: ruszkai laura <enthenor@yahoo. com>
          To: Ambrus János <ambrus.j@chello. hu>
          Cc: balint_i@yahoo. com; Csaki Andrea <csandrea10@hotmail. com>; csilla_6@yahoo. com; dannmaryd@yahoo. .com; erikakeri@freemail. hu; glantana2@gmail. com; roliandi@yahoo. com; karcsiii@yahoo. com; o.harmathi@yahoo. com; Szarvas Pál <szarvasp@delfin. klte.hu>; szabo.otilia@ yahoo.com; vcse@...
          Sent: Tuesday, May 5, 2009 9:43:41 AM
          Subject: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!


          Szép és tanulságos!

          Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
          nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
          hely.

          Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
          a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
          elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

          Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
          kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

          Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
          nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
          valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
          kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

          Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
          diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
          törődött vele.

          A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
          társaikkal.
          Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a
          tanítványa temetésére ..

          A templomot megtöltötte a sok barát.

          Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
          odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
          végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
          egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt
          Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
          beszélt magáról.'
          A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott
          voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

          'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
          zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
          ismerni.'

          A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
          összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

          A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
          azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
          osztálytársak írtak Markról.

          'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
          osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

          A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

          Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
          íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
          Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
          az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
          tartom'.
          Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
          megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

          'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
          győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

          Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
          minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

          Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
          akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
          nem késő.
          Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
          elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

          Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
          és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat jelentesz.


          Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
          írást, ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy egy
          embertársadnak örömöt szerezz?

          Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
          vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
          különleges, mint te magad vagy.
          Ne kérdezz, játssz velünk!


          Küldd el ezt az írást tíz embernek, annak is, aki ezt neked küldte..
          Majd
          meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd
          meg KIVÉTELESEN!

           





           

           

           




           







        • Kovács Katalin Angéla
          Sziasztok lányok..... mi ez a hosszú levél amit küldözgettek? Nekem erre nincs időm végig olvasni....és csak törlöm és megint csak újabbat kapok
          Message 4 of 5 , May 14, 2009
          • 0 Attachment
            Sziasztok lányok.....

            mi ez a hosszú levél amit küldözgettek? Nekem erre nincs időm végig olvasni....és csak törlöm és megint csak újabbat kapok belőle! Kihagyhattok a sorból, nem haragszom meg...komolyan. :) Amúgy is az ilyen tipusú leveleket mindig is kitöröltem - olvasás nélkül. Ez van.

            azért puszi Mindenkinek!

            ________________________________

            Feladó: XIID1997@yahoogroups.com meghatalmazó: ghitea timea
            Küldve: 2009. 05. 05., K 21:04
            Címzett: XIID1997@yahoogroups.com
            Tárgy: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!





            nekem is fontosak vagytok

            --- On Tue, 5/5/09, nicolae monika <nicolae_monika@...> wrote:


            From: nicolae monika <nicolae_monika@...>
            Subject: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
            To: XIID1997@yahoogroups.com
            Date: Tuesday, May 5, 2009, 4:06 PM






            --- On Tue, 5/5/09, Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com> wrote:


            From: Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com>
            Subject: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
            To: XIID1997@yahoogroup s.com, bogyo2006@yahoo. com, ambrone@hotmail. com, bbrigus@yahoo. com, "Csákvári andrea" <usaleany@freemail. hu>, sofiaszepkuti@ yahoo.com, "andrea szabo" <andrea_szabo2000@ yahoo.com>, dtundee@freemail. hu, "Hantosi Zita" <hzit@freemail. hu>, "zsolt kovacs" <prk_zsolt@yahoo. com>
            Date: Tuesday, May 5, 2009, 11:59 AM







            ----- Forwarded Message ----
            From: Szabo Erzsebet Ottilia <szabo.otilia@ yahoo.com>
            To: evi.kiss@yahoo. com
            Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM
            Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!




            ----- Forwarded Message ----
            From: ruszkai laura <enthenor@yahoo. com>
            To: Ambrus János <ambrus.j@chello. hu>
            Cc: balint_i@yahoo. com; Csaki Andrea <csandrea10@hotmail. com>; csilla_6@yahoo. com; dannmaryd@yahoo. .com; erikakeri@freemail. hu; glantana2@gmail. com; roliandi@yahoo. com; karcsiii@yahoo. com; o.harmathi@yahoo. com; Szarvas Pál <szarvasp@delfin. klte.hu>; szabo.otilia@ yahoo.com; vcse@...
            Sent: Tuesday, May 5, 2009 9:43:41 AM
            Subject: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!





            Szép és tanulságos!

            Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
            nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
            hely.

            Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
            a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
            elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

            Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
            kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

            Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
            nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
            valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
            kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

            Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
            diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
            törődött vele.

            A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
            társaikkal.
            Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a
            tanítványa temetésére ..

            A templomot megtöltötte a sok barát.

            Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
            odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
            végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
            egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt
            Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
            beszélt magáról.'
            A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott
            voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

            'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
            zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
            ismerni.'

            A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
            összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

            A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
            azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
            osztálytársak írtak Markról.

            'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
            osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

            A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

            Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
            íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
            Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
            az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
            tartom'.
            Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
            megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

            'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
            győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

            Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
            minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

            Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
            akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
            nem késő.
            Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
            elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

            Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
            és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat jelentesz.

            Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
            írást, ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy egy
            embertársadnak örömöt szerezz?

            Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
            vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
            különleges, mint te magad vagy.
            Ne kérdezz, játssz velünk!

            Küldd el ezt az írást tíz embernek, annak is, aki ezt neked küldte..
            Majd
            meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd
            meg KIVÉTELESEN!







            <http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,308493,378392/click.prm>
          • Kirei Huba
              Sziasztok Mindenki!  ugyan nem kuldtem vissza en sem a mailt, de azert elolvastam.  mindannyian fontosak vagytok szamomra es mindannyiotokat szeretlek.
            Message 5 of 5 , May 17, 2009
            • 0 Attachment
                Sziasztok Mindenki!
               ugyan nem kuldtem vissza en sem a mailt, de azert elolvastam.
               mindannyian fontosak vagytok szamomra es mindannyiotokat szeretlek.
               pusz mindenkinek
               
               Huba

              --- On Thu, 5/14/09, Kovács Katalin Angéla <kat.kovacs@...> wrote:

              From: Kovács Katalin Angéla <kat.kovacs@...>
              Subject: RE: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
              To: XIID1997@yahoogroups.com
              Date: Thursday, May 14, 2009, 8:51 AM

              Sziasztok lányok.....

              mi ez a hosszú levél amit küldözgettek? Nekem erre nincs időm végig olvasni....és csak törlöm és megint csak újabbat kapok belőle! Kihagyhattok a sorból, nem haragszom meg...komolyan. :) Amúgy is az ilyen tipusú leveleket mindig is kitöröltem - olvasás nélkül. Ez van.

              azért puszi Mindenkinek!

              ____________ _________ _________ __

              Feladó: XIID1997@yahoogroup s.com meghatalmazó: ghitea timea
              Küldve: 2009. 05. 05., K 21:04
              Címzett: XIID1997@yahoogroup s.com
              Tárgy: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!

              nekem is fontosak vagytok

              --- On Tue, 5/5/09, nicolae monika <nicolae_monika@ yahoo.com> wrote:

              From: nicolae monika <nicolae_monika@ yahoo.com>
              Subject: Re: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
              To: XIID1997@yahoogroup s.com
              Date: Tuesday, May 5, 2009, 4:06 PM





              --- On Tue, 5/5/09, Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com> wrote:

              From: Eva Kiss <evi.kiss@yahoo. com>
              Subject: [XIID1997] Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!
              To: XIID1997@yahoogroup s.com, bogyo2006@yahoo. com, ambrone@hotmail. com, bbrigus@yahoo. com, "Csákvári andrea" <usaleany@freemail. hu>, sofiaszepkuti@ yahoo.com, "andrea szabo" <andrea_szabo2000@ yahoo.com>, dtundee@freemail. hu, "Hantosi Zita" <hzit@freemail. hu>, "zsolt kovacs" <prk_zsolt@yahoo. com>
              Date: Tuesday, May 5, 2009, 11:59 AM





              ----- Forwarded Message ----
              From: Szabo Erzsebet Ottilia <szabo.otilia@ yahoo.com>
              To: evi.kiss@yahoo. com
              Sent: Tuesday, May 5, 2009 11:34:13 AM
              Subject: Fw: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!



              ----- Forwarded Message ----
              From: ruszkai laura <enthenor@yahoo. com>
              To: Ambrus János <ambrus.j@chello. hu>
              Cc: balint_i@yahoo. com; Csaki Andrea <csandrea10@ hotmail. com>; csilla_6@yahoo. com; dannmaryd@yahoo. .com; erikakeri@freemail. hu; glantana2@gmail. com; roliandi@yahoo. com; karcsiii@yahoo. com; o.harmathi@yahoo. com; Szarvas Pál <szarvasp@delfin. klte.hu>; szabo.otilia@ yahoo.com; vcse@...
              Sent: Tuesday, May 5, 2009 9:43:41 AM
              Subject: Fwd: Fw: Fwd: FW: Mert fontos hogy vagy!



              Szép és tanulságos!

              Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
              nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
              hely.

              Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
              a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
              elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

              Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
              kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

              Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
              nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
              valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
              kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

              Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
              diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
              törődött vele.

              A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
              társaikkal.
              Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a
              tanítványa temetésére ..

              A templomot megtöltötte a sok barát.

              Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
              odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor
              végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
              egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt
              Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
              beszélt magáról.'
              A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott
              voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

              'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
              zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
              ismerni.'

              A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
              összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

              A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
              azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
              osztálytársak írtak Markról.

              'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
              osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

              A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

              Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
              íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
              Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
              az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
              tartom'.
              Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
              megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

              'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
              győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

              Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
              minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

              Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
              akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
              nem késő.
              Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
              elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

              Ha megkaptad ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
              és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat jelentesz.

              Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
              írást, ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy egy
              embertársadnak örömöt szerezz?

              Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
              vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
              különleges, mint te magad vagy.
              Ne kérdezz, játssz velünk!

              Küldd el ezt az írást tíz embernek, annak is, aki ezt neked küldte..
              Majd
              meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd
              meg KIVÉTELESEN!

              <http://ad.adverticu m.net/b/cl, 1,6022,308493, 378392/click. prm>








            Your message has been successfully submitted and would be delivered to recipients shortly.