Adventi predikációra készülve…az emberi lélek önvizsgálata

“Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem újjong Istenem, az én Megtartóm előtt...”     

                                                                                                                      Lk. 1,46

Szeretett testvéreim, adventi gyülekezet! Az adventi időszak vasárnapjai a szeretetre szomjazó az üdvösségre várakozó emberi lelkünk önvizsgálatának az időszaka.  Az az időszak, amikor megállunk egy pillanatra rohanó világunkban.

A lélek önvizsgálata hasonlít e megállásunk az étkezés előtti kézmosáshoz. Bármilyen éhesek vagy szomjasak lennénk, mielőtt az asztalhoz ülnénk kezet mosunk hogy tiszta kézzel fogyaszthassuk el a tápáló ételt. Ha nem mosnánk kezet étkezés előtt a tápláló étellel a szemétnek, a piszoknak a mérgét is bevinnék a szervezetünkbe ami betegsége tokozna. Bármilyen éhesek legyünk is a kézmosás az első majd egy hangosan vagy halkan elmondott imádságban hálát mondunk a gondviselő Istennek és csak azután fogunk hozzá az étel elfogyasztásának.    

A lélek önvizsgálata hasonlít ugyanakkor a reggeli felébredés utáni azon  mozdulathoz, amikor tiszta vízzel mossuk meg az arcunkat és az éjszakai álmot mossuk ki a szemünkből. A napot szeretjük tiszta arccal kezdeni, hogy frissen és üdén menjünk szembe az új nappal.

A lélek önvizsgálata ugyanakkor hasonlít az emberi köszönéshez, amikor egymással  talákozva egymáshoz szólunk  köszöntjük egymást, amikor így szólunk egymáshoz,  hogy jó reggelt, jó napot, jó estét, szervusz, Isten áldjon. A lélek önvizsgálata ugyanis nemcsak a  tisztálkodást, a felkészülést, hanem a találkozást is jelenti amiként másokkal szembe tudunk menni és üvözölni tudjuk egymást. A lélek önvizsgálata jelenti tehát azt is ahogyan egymás mellett élünk , mozgunk , vagyunk.  A lélek önvizsgálat tehát nemcsak magára tekint, nemcsak belső csendjét vagy békéjét, tisztaságát kereresi, hanem azt is amit másoknak jelenthet, ahogy üdvözlni tud, ahogy adni képes.

A lélek önvizsgálatához számtalan hasonlatot hozhatunk fel és számos példát említhenénk. A példák folyatása  heleytt azonban hadd tegyem fel azt a kérdést hogy miért is a lélek önvizsgálatának az időszaka az advent ? Miért is a szeretetre-, az üdvösségre szomjazó lelkünk önvizsgálatának az időszaka is az advent ? Hadd kérdezzek tovább : hogyan is  vizsgálhatja meg saját lelkét az ember ? Miképpen nézhet szembe az ember saját magával ?

Az adventi időszakot a hagyományos kereszténység a virrasztás idejének is nevezi. A virrasztás időszakának, annak az időszaknak amikor várjuk, hogy a sötétség megvirradjon , hogy a világosság reménysége bennünk életre keljen.  A várakozás időszaka így egyben hasonlatos azzal amint az ember várja hogy a sötét éjszaka után végre megvirradjon és a világosság helyet adjon mindazokank a jócselekedetnek amiért élni érdemes. A világosság első fényével való találkozás élménye nagyobb mint hogy aludni tudnánk..mert várjuk a világosságot, hogy felderengjen a hajnal és hogy az élet világosságának a ragyogása szórjon be mindent, hogy megláttassék minden ami szép.

A lélek önvizsgálatának az időszaka az advent, mert mielőtt elérkezne a világosság azelőtt az ember felkészül a világossággal való találkozásra, vagyis virraszt. Közben a virrasztás alatt felkészülünk arra, hogy a világosság gyermekeiként képesek legyünk a jó cselekedetek gyakorlására. Miért a lélek önvizsgálatának az időszaka az advent tehát ? Azért, hogy az önvizsgálat során megtaláljuk lelkünknek azt a fényét ami mutatja az utat a jó cselekedetek gyakorlásában.  Azért van szükségünk önvizsgálatra advenkor, hogy mielőtt kivirradna, mielőtt a betlehemi csillagnak a fénye felragyogna, hogy mutassa az utat a betlehemi jászolbölcső fele, a szeretet fele, hogy  képesek legyünk ezt a fényt megtalálni és követni, vagyis lelkünk az önvizsgálat során megtalálja a szeretetnek a belső világosságát, amivel köszönthetjük, amivel üdvözölhetjük a szeretet megérkezését. Minél többen tudunk önvizsgálatot tartani, annál több emberi szívben csillan fel a szeretet és minél több emberi szívben, lélekben csillan fel a szeretet, annál szebb és ragyogóbb lesz a karácsonyi fény és világosság, a  jászol-bölcső felé felragyogó csillagnak a fényét, annál többen láthatjuk meg és követhetjük. Szükségünk van tehát arra, hogy megvizsgáljuk a lelkünket, hogy adventi várakozásunk a beteljesülés , a szeretet fele mutassa az utat.

Hogyan vizsgálhatja meg tehát az ember a lelkét, miképpen nézhet szembe az ember a saját lelkével advenkor ? Elsősorban imádkozás által. Imádságaink során az önvizsgálat  nemes és szent érzései által születik meg bennünk a jóakarat, jócselekedetekre búzdítva bennünket arra ami jó, arra ami nemes.  Ez a belső út az önvizsgálatnak az útja amikor  a jó cselekedetek gyümölcseit érleljük hogy méltón készüljünk a karácsonyra, és hogy várakozásaink során bennünk életté érjen a szeretet.

Valami hasonló örömöt  érezhetetett Mária is, amikor  újjongva énekelni kezdett amíg várta, hogy megszülje elsőszülött fiát, Jézust „Magasztalja lelkem az Urat !” ..dalolta ...

Az ének az emberi léleknek a szent, az imádságos anyanyelve.. Mária éneke, az édesanya éneke.. magasztal... feldícsőít, elismeri az Istennek a magasságát és nem csak hogy elismeri de örvendez is ennek..  A magasztalás érzése tehát az isteni nagyságnak a felismerése és ennek a  nagyságnak ennek a jóságnak a fenségesnek az ünneplése, az öröm kifejezése Istenek a nagyságáért. Isten létének a felismerése és az ezért való öröm. Ez az öröm pedig a lélek mélységeiből fakad fel, miután  Mária, az édesanya is önvizsgálatot tartott és megbizonyosodott afelől hogy betelejsedtek mindazok amiket az Úr mondott.

A magasztalás csak telejs lélekből történhet és csak Istenre vonatkozhat. Az ember csak Istent tudja magasztalni és csak lélekkel tudja magasztalni. Az adventi várakozás csodálatos örömteli érzése az Isten-hívő ember ajándéka.

A magasztalás érzéséből a fakad az őszinte újjongás...

Az újjongás ...  örömben való hangos kiáltozás, féktelen öröm, kinyílvánítása annak az örömnek ami Isten végtelen szeretetének és nagyságának a felismeréséből és ezért való örvendezésből fakad.

A Megtartó előtti örömnek a kifejezése.

Összegezés:

A várakozás önvizsgálat nélkül csak tétlen szemlélődés. Az önvizsgálat során az emberi lélek mélységeinek a titkai feltárulnak és a titkok forrásaiból a szeretet világossága virrad fel. E világosság során az ember felismeri Istennek a nagyságát és ennek a nagyságnak a felismerése örömmel tölti el. Ez az öröm eltölti az egész lelkét és magasztaló érzéseit megosztja mindenkivel az adventi úton. A magsztaló érzések megosztása újjongó éneklésben, a lélek legszeb bimádságával száll Istenhez akitől az áldás gazdagon szétszóródik az őt kereső adventi elkületű emberekre. Mindez annak az öröme hogy a Megtartó nem hagyja magára az Őt keresőt és a karácsony fele seígti az adventi úton.

Így legyen

Ámen