Kedves Erdélyi Barátaim,

Bocsánatokat kérem, hogy Magyarul írok (vagy csak
próbálok írni). Bizony,
nem lesz 'szalonképes', de egy pár szavat szeretnék
betenni Emersonrol.

Figyelemre melto, hogy lépett ki az Amérikai Unitárius
lelkészségtől és -
vitathatóan - az Egyházból is. Egyik a legkedvencebb
történeteim
Emersonrol meséli, hogy az ő egyházközségi szolgálata
utolsó két-három
hónapja alatt, barmikór ő látott egyik a híveit az
utcan, mindig
átlépésben volt az utca másik oldalara. A vita arról
szólt, hogy Emerson
nem akart szolgálni az Úr vacsorát.

Emerson - az ő veleménye szerint - már kinőtt az
Unitárizmusból. Jó
kapcsolatban maradt nehány lelkésszel - másikkal, nem.
De fontos
befolyást gyakorolt sok fiatalabb lelkészre és
(jóban-rosszban) az
Egyházra is.

Szerintem, egykor volt Unitárius, de nem maradt ilyen.
Még olvásom az ő
műveit és szeretem is, de - megint, az én veleményem
szerint - csak
keveset mond az Unitárizmusról.

Minden Jót,

Michael

ESTERHÁZY PÉTER:
Ama nagyon szép
Maga, szívem, egy intoleráns állat!, kiáltotta valaki
valakinek az ötvenes évek elején, egy férfi egy nőnek
és viszont, emberi lények, kik így szabadon születtek
egyenlő méltósággal és joggal, emberek, ésszel s
lelkiismerettel, egymással szemben ekként testvéri
szellemben viseltetvén, teoretice.
       Ígyen találkoztam életemben először a(z)
(in)toleráns szóval.
       Ha most regényben volnánk - általában én ott
szoktam lenni, amiként Ofélia kolostorba, analízisbe,
akként én regénybe vonulok -, beszámolnék, hogy amint
meghallottam a fenti mondatot, maga, szívem, egy
intoleráns állat, üstöllést kedvenc szótárjaimhoz
ugrottam, s lapozgatni kezdtem őket. Nem-realista
írónál, aki, fájdalom, vagyok, az egyéves gyerekek is
ugrálnak s szótároznak.

A szinonimaszótárakban járkálván a következő
szóbokorhoz juthatunk: toleráns - türelmes, jámbor,
megértő, elnéző, belátó, együttérző, résztvevő,
jóindulatú, jóakaratú, emberséges, jószívű, jólelkű,
jóságos, aranyszívű, vajszívű, galambszívű,
galamblelkű, önzetlen, altruista, önfeláldozó,
áldozatkész, nagylelkű, nobilis, zsenerőz, bőkezű,
gavalléros, gáláns, kegyes, barátságos, nyájas,
szívélyes, kuláns, méltóságos, igazságos,
elfogulatlan, pártatlan, semleges, közömbös,
előítéletmentes, tárgyilagos, objektív, józan,
mértéktartó, szolid, fegyelmezett, higgadt,
megfontolt, nyugodt, bölcs, igazságszerető.

Elsőre kicsit sok a jóból. Arról nem volt szó, hogy
változtassuk meg éltünket, csupán arról, hogy kicsit
oldjuk az előítéleteket, tartsuk tiszteletbe mások
micsodáját, de az nem volt mondva, hogy egy füst alatt
azonnal jó embernek is kéne lennünk, bölcsnek,
igazságszeretőnek, jámbornak és barátságosnak.(...)

.
       Ebből a halom szóból az mindenesetre látszik,
hogy minden mindennel összefügg, az értékeknek rendje
és rendszere van. Ha, akkor. Akkor, ha.

Azt hiszem, a tolerancia (legalább) kétfelől van
veszélyeztetve. Egyrészt ha úgy gondoljuk, hogy
valamiféle igazság vagy igazságok birtokában
gyakoroljuk ezen erényt, nem kerülhetve így el a
gőgösség, a farizeusság csapdáit. A türelmet
hangsúlyozzuk ilyenkor, azt, hogy eltűrünk valamit
(egy ideig, még), akár a szülő gyarló gyermekével
szemben, sőt akár mint égi Urunk, ki türelmesnek
mutatkozik "kemény nyakú népe" iránt.
       A tolerancia nem fölülről lefelé hat, kizárólag
egyenlők közt működik, nem arra alkalom vagy alibi,
hogy újabb s újabb jópontokat szerezzünk életünk
fiktív bíráinál.

Azt mondja a szótár, hogy az toleráns, aki mások
ellenkező meggyőződését tiszteletben tartja. Már innét
látszik, hogy ez nehéz mesterség. Addig könnyű, míg a
tiszteletben tartandó más számunkra kedves vagy
legföljebb közömbös, más, de olyan. A neheze akkor
jön, ha más, de más. Ha csupán annyi köztünk a kapocs,
hogy ő is ember meg én is. Mire elegendő ez, ez a
kérdés.

Mit is tartunk tiszteletben? Mindent és mindenestül?
Gyilkolt - mert ember, szól egy Márai-mondat. Itt
tehát körültekintőbbnek kell lenni. Elvileg erről a
kereszténység sokat tud, utálni a bűnt, részvétteli
szeretettel lenni az esendő bűnös iránt stb.
       Vagyis - és ez a másrészt - a tolerancia nem
valami maszatos parttalanság, mindent egybemosó, idült
mosolygás vagy figyelmetlen beletörődés (az apatikus
is toleráns). A tolerancia mindig konkrét, ezért
fontos megmondani, mire nem vonatkozik, hol vannak a
határai. Amihez persze az kelletik, hogy legyenek az
emberek közt ilyen-olyan közmegegyezések. Teszem azt,
az emberi jogok nyilatkozata. (...)

Ha megegyezünk az ép észben, akkor a hülyeség például
nem tolerálható.

(...)

Csak autonóm lény képes toleráns lenni.
       Az volna jó, ha a tolerancia és a konstruktív
intolerancia nem személyes erény lenne, hanem reflex,
személytelen automatizmus és így társadalmi gyakorlat.
Majdan később, második lépésként aztán rádöbbenhetünk,
hogy a személyesség mégsem megkerülhető. (...)

Megjelent az Élet és Irodalom 2000/50 számában

A teljes szöveg elolvasható a
http://es.fullnet.hu/0050/publi.htm


Owner




__________________________________________________
Do You Yahoo!?
Get email at your own domain with Yahoo! Mail.
http://personal.mail.yahoo.com/

Kedves Máté Sándor,

itt nem vitáról van szó, és nem aggressziv hangnemről.
Személyes beszélgetésekre sajnos nem igen kerül sor, mert ha két vagy több
lelkész össze is gyül, nem teológiai, hitbeli kérdésekről tárgyalunk.
Itt arról van szó, hogy a türelmesség rendjén, meg kell hallgatnunk egymást
és elmondanunk hitünket. Azt amiben hiszünk, hanem ott maradunk, mint eddig:
- nem ismernek
- nem tudják mi az unitarizmus, mit jelent unitáriusnak lenni
- mind panaszkodunk, hogy idáig csak védekeznünk kellett, és azt elmondani
hogy miben nem hiszünk. Itt az ideje elmondani amiben hiszünk, és mindenki,
hogy lássuk, hol is állunk.
- mindenkinek megvan a személyes hite és amit a saját lelkiismerete és
értelme mond, azt én úgy gondolom, hogy le kell irni, mert ezen kivül nem
marad semmi.
- igazi jézusi szellem?! Jézus is társalgott a farizeusokkal és azokkal akik
neki kérdéseket tettek fel. Megmondta a magáét. Én is csak egy kérdésre,
kihivásra válaszolok.
Megmondom a magamét, amit hiszek, ami a meggyőződésem. Nincs ebben semmi
rossz. Hajba nem kapunk!
- gondoltam és még mindig hiszem, hogy ez egy épitő "fórum" lesz, amelyikből
mindannyian csak nyerni tudunk.

tisztelettel

Léta Sándor

----- Original Message -----
From: "Máthé Sándor" <mathes@...>
To: <unitpap@yahoogroups.com>
Sent: Sunday, April 08, 2001 2:20 PM
Subject: Re: [unitpap] virágvasárnapi gondolatok


Nem szeretnék senkivel sem vitába szállni, mert meggyőződésem,
- ezért vagyok unitárius -, hogy a hit kérdéseiben mindenki a saját
meggyőződése szerint nyilatkozik, vallja azt, amit saját értelme
szerint elfogadhatónak tart. Nem kell ezt leirni, nem kell azt senki
jóváhagyja, egyedül a saját lelkiismeretem és értelmem.

Nem szeretem az agressziv hangnemet, mert úgy érzem, hogy
mögötte ott van a "dogmák tején" felnőtt ember türelmetlensége.
Sokkal épitőbbnek találnám ha a felmerülő kérdéseket az igazi
jézusi szellemben folytatott beszélgetés rendjén tisztáznánk.
Jó ez a "fórum" is, de a személyes beszélgetés sokkal emberibb,
igy eredményesebb volna mindannyiunk számára.

máthé sándor




To unsubscribe from this group, send an email to:
unitpap-unsubscribe@yahoogroups.com



Your use of Yahoo! Groups is subject to http://docs.yahoo.com/info/terms/

Nem szeretnék senkivel sem vitába szállni, mert meggyőződésem,
- ezért vagyok unitárius -, hogy a hit kérdéseiben mindenki a saját
meggyőződése szerint nyilatkozik, vallja azt, amit saját értelme
szerint elfogadhatónak tart. Nem kell ezt leirni, nem kell azt senki
jóváhagyja, egyedül a saját lelkiismeretem és értelmem.

Nem szeretem az agressziv hangnemet, mert úgy érzem, hogy
mögötte ott van a "dogmák tején" felnőtt ember türelmetlensége.
Sokkal épitőbbnek találnám ha a felmerülő kérdéseket az igazi
jézusi szellemben folytatott beszélgetés rendjén tisztáznánk.
Jó ez a "fórum" is, de a személyes beszélgetés sokkal emberibb,
igy eredményesebb volna mindannyiunk számára.

máthé sándor

Kedves lelkésztársak és minden unitárius,

Ha ez az "unitpap levelezőcsoport" azért volt beinditva, hogy unitáriusokról
unitárusoknak szóljon, vagy ahogyan azt a honlap első oldalán is a megjelenő
bevezető mutatja, akkor úgy gondolom, hogy a fenti megaszólitás helyes és
nem kizáró jellegü. Máskülönben idézni szeretném az Unitpap honlapon a
megjelenő bevezetőt:

<"Romániai unitárius lelkészek munkamühelyévé, az információ átadás egyik
<módjává, sot közös dolgaink megvitatásának helyévé válhat e hely, ha ti is
<úgy akarjátok. Ja, nem csak unitáriusok és nem csak papok számára van itt
<hely. Mindenkinek, aki az unitárius közösségért tenni akar valamit,olyan
<információja van, ami más számára is értékes lehet. Egyáltalán, próbáljátok
<meg!"

Ha ez igaz, akkor szerintem aki ide belép igenis unitáriusnak mondható. Igy
kedves barátom, Márcó Laci, habár reformátusnak születtél, de
tevékenységedből kifolyólag unitárius körökben forogsz, és ilyen tevékenyen
hozzájárulsz az unitárius közösséghez, amiről elismerőleg szólok, akkor a
helyedben megtiszteltetésnek venném, ha igy szólitanának meg, és nem
kirekesztő jellegünek (ahogyan megjegyezted).

Tehát, nekem az a véleményem, hogy megszólitásom nem kizáró jellegü és
továbbra is fenntartom és gyakorolom ezen a levelező listán ezt a
megszólitást.


A további megjegyzéseidhez van néhány hozzáfüzni valóm és megjegyzésem:

Az igaz, hogy teológiailag elég szegényesen állunk, ami húsvétot illeti, de
hát ezen dolgozunk. Nemde ez a levelező csoport is ezen kell dolgozzon.
Szerintem mindenki meg kell mondja a véleményét és kifejtse teologiai
felfogását, bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy pótoljuk a lemaradást ezen
a téren. És örvendek, hogy feldobtad ezt a támát, lássuk milyen lesz a
folytatás. Én ezt egy épitő kihivásnak fogom fel.

Másrészt megjegyzésedben irod, hogy:

<nem igazán értem azt, hogy az unitáriusok, ha nem Jézust,nem az ő életét,
<személyét, hanem annak tanitásait tartják fontosnak, akkor miért van minden
<unitárius ünnep mégis Jézus, az ács fia életének eseményeihez, fordulóihoz
<kapcsolva>

  Igenis, mi unitáriusok Jézus életét és tanitásait egyformán fontosnak
tartjuk. Életével tett bizonyságot hitéről, és példája ma is követésre
buzdit. Mi Jézus követőinek hogjuk fel magunkat, és akkor ezt nemcsak
tanitásai, de példaadása alapján tanulhatjuk meg. Ezért is foglalkoztam a
történeti Jézus személyével, hogy minél jobban megismerjem azt a Jézust, aki
több mint 2000 évvel ezelőtt benne élt egy társadalomban.
Tanulmányaim megtalálhatók a
www.fortunecity.com/victorian/rodin/727/teologia/index.html  oldalon, vagy
az Unitpap csoport  'Bookmarks' oldalán.
  Ma, mi úgy tudjuk őt igazán követni, ha minél jobban világossá válik
előttünk, hogy a mai társadalomban, életkörülmények között mit tenne, hogyan
cselekedne és mit mondana Jézus. Természetes, hogy ünnepeink is életének
eseményeihez vannak kapcsolva.  Ezek közül akkor foglalkozzunk hát
húsvéttal.

<Hogy húsvétkor mit ünnepelnek az unitáriusok, azt még 6 év alatt nem
<sikerült megtudnom, csak azt, hogy mit nem: nem a feltámadást, nem Jézus
<megváltó aktusát, de mit?
<Találjanak ki egy  kis teológiát!! Hiszem, hogy a természet, örök
körforgás,
<tavasz miegymás, de akkor mért pont húsvétkor? Miért nem Virágvasárnap,
vagy
<egy bármelyik tavaszi napon. Egyáltalán, hogy van ez? Mi a teológiai
<magyarázata az unitárius ünnepeknek, ha van egyáltalán ilyen?
<És miért nincs valahova leírva, s ha le van írva, akkor hova. S ki hagyta
<jóvá?
<S mért nem mutatta meg valaki? Ha a "kátéra" hivatkozik valaki ez a
<gyengeség, a szegénység jele lészen!>

  Először is mi, unitáriusok Jézust embernek valljuk és fogjuk fel. Ha 6 év
alatt ezt nem vetted észre, akkor most elmondom neked.
  Ebből kifolyólag tehát tudjuk, hogy testből és lélekből állott, mint minden
ember. Az anyag, a test elporlad, annak már nincsen feltámadása. Én
személyesen nem is szeretnék még egyszer feltámadni ebbe a világba. Egyszer
elég volt, szép volt, jó volt, rossz volt, mindenki maga tudja. Annyi
biztos, hogy úgy próbálom leélni ezt az életet, hogy később se bánjam meg.
Eddigi életem nem is bánom. De kell a másság, s ha már van, vagy lenne
lehetőség egyfajta újjászúletésre vagy feltámadásra, az legyen valahol egy
más világban.
Azonban, a lélek ami bennünk él, az hallhatatlan. Pál apostol irja: "akár
éljünk, akár haljunk, mi az Úréi vagyunk, ha élünk az Úrnak élünk, ha
meghalunk az Úrnak halunk meg."  Tehát, Isten kezében vagyunk. Hogy e földi
élet után milyen életformát biztosit számunkra Isten, azt nem tudom, de majd
meglátjuk. Hiszem! És azt Istenre bizom.

  Mivel Jézus is ember volt, teste a halál után elporladt, mint minden
emberé. Az a tény, hogy húsvét reggelén üresen találták a sirját, nekem csak
azt üzeni, hogy Jézust nem a holtak között kell keresni, hanem az élők
között. Ő él. Az a lélek, mely benne müködött és amelyet megmutatott,
felmutatott tanitványai,  az emberek előtt, nem nyelte el a sir. Az ott él
azok lelkében, akik azt befogadták. Ott tevékenykedik minden emberi lélekben
és testben, akik engedik, hogy Jézus vezérelje. Ezt az élő Jézust ünnepelem
én húsvét alkalmával.
Engem és másokat nem kereszthalálával és feltámadásával mentett meg, hanem
életével. És ez nem egy megtörtént dolog, hanem egy folyamatos megváltás,
megváltoztatás. Szüntelen ráébresztése az emberi léleknek arra, hogy
mennyire gyarló és esendő; a csábitásoknak milyen hamar engedni tud; a
nehézségek, akadályok előtt elveszti hitét, reményét, életét; szüksége van
erősitésre, támogatásra, példaadásra. Mindez ott van Jézus életpéldájában,
tanitásaiban. Csak ott kell éljen szivünkben és lelkünkben és időnként
megnyilatkozzon bennünk.
  Máskülönben a feltámadásáról szóló rész, -a Biblia kutatói kimutatták - az
őskeresztények hozzátoldása. Jézus sem fogadta el a feltámadást, és beszélt
feltámadásról,  olvassátok el a Máté 22,23-33 verseket és meglátjátok. Jézus
élőkről beszél. "Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
Jézus kortársai már saját életükben és még Jézus életében várták Isten
országa megvalósulását. Mivel ez nem történt meg, és Jézust is keresztre
feszitették, kitolták Isten országa eljövetelének a gondolatát egy későbbi
korra. De ahhoz az volt szükséges, hogy Jézus feltámadjon, felmenjen a
mennybe  és majd egy későbbi korban eljönn és megváltson, feltámasszon
sokakat, akik ebben biznak. Ezért kelett a feltámadási jelenetettel
kiegésziteni a élete történetét.
Engen nem az érdekel, hogy már nyomban Jézus halála után mit mondottak róla
az emberek, és milyen teológiai fejtegetésekbe bocsátkoztak, hanem az, hogy
mit mondott és cselekedett Jézus. Ez a tiszta jézusi kereszténység, melyet
Dávid Ferenc is keresett és én is keresek.  Vagyis, az amit Jézus képviselt
és nem az amit őróla mások mondottak, feltételeztek vagy kifejtetek. Ebben
áll   az én unitárius mivoltom.
Természetesen ez nem von le semmit Jézus nagyságából, sőt, igy elkerülöm a
téves felfogásokat Jézussal kapcsolatban. Amit már Pál apostol megkezdett.
Az Evangéliumok is csak egy Jézusról szóló jelentések, és mindenik
evangélista a maga érdekeinek és céljának megfelelően mutatja be őt. De ki
az igazi Jézus mindezek mögöt?
  És ma, amikor mi Jézusról beszélgetünk és elmélkedünk, a saját
felfogásunkat nyilvánitjuk ki, vagyis a saját fejünkkel gondokozunk és nem a
máséval. Nem dogmákat fogadunk el, hanem saját gondolataink, elképzeléseink,
teológiánk van ezzel kapcsolatban.  Itt minden unitáriusnak megvan a magáé.
Ebben látom én az unitárius mivoltot.
  Talán ezért sincsen egy közös teológiánk, mert mindenkinek megvan a magáé.


<A virágvasárnap Jézus szerep-játékának szerves része volt: annyira beleélte
<magát a Megváltó szerepében, hogy még az önkéntes haláltól sem riadt
vissza.
<Máskülönben ez az öngyilkosság egyik formája is.>

  Ezt én tévedésnek látom.  Először is Jézus nem akart meghalni. A
szenvedéséről és haláláról és feltámadásáról szóló jövendőlések, melyeket
Jézus mondott, a kutatók szerint nem Jézustól  származnak.  Későbbi
betoldás. Jézus tele volt élettel, lelkesedéssel. Azért ment Jeruzsálembe,
hogy ott is sikert arasson, mint vidéken. Jeruzsálem a nagy találkozási hely
az akkori társadalom vezetőivel. Vidéken csak irástudók, farizeusok voltak,
de az igazi egyházi és politikai vezetők Jeruzsálemben voltak. Velük akart
szembe nézni. Őket kellett megnyernie, meggyőznie teljes sikere érdekében.
Miután bevonult Jeruzsálembe észrevette, hogy  más a helyezet, nem olyan
könnyü a feladata. Végül be kellett látnia, hogy lehetséges a
sikertelensége. De nem akart meghalni. "Atyám ha lehetséges, múljék el tölem
e keserü pohár", mutatja, hogy élni akart.
Semmiképpen sem beszélhetünk öngyilkosságról , nem Jézus esetében. Ő nem
meghalni ment Jeruzsálembe.
Azt is figyelembe kell venni, hogy Jézusról és általában a bibliai könyveket
jóval Jézus halála után irták, és személye már nem történeti, hanem legendás
alakká változott át.Utólag könnyü volt visszavezetni és belemagyarázni
sokmindent életébe.


<a virágvasárnapi tömeg és a nagypénteki ugyanaz: mi vagyunk, de Jézus is mi
<vagyunk: az emberi természet, boldogságával, rosszaságával, hiúságával stb,
<de vajon ha Jézus a sztár, ki volt a menedzsere, vagy saját magát
<menedzselete?
<a végeredmény, történelmi távlatból óriási: ekkora hatása még egyetlen
<sztárnak, prófétának, prédikátornak, tanítónak, ácsfiának nem volt
<hogy ez a hatás az emberiségre pozitív-e vagy negatív, azt mindenki
<sajátmaga döntse el

<Márkó>

  Ma, természetesen a virágvasárnapi és nagypénteki tömegeket mi magunk
képviseljük, attók függöen, hogy milyen a hangulatunk, vagy mit akarunk
tenni Jézussal.
Jézus nem mi vagyunk, de lehetünk. Csak sajnos több bennünk a mai emberi
lélek, mint a jézusi. Valóban az kellene, hogy Jézus müködjön bennünk. Akkor
nem lennénk ingadozóak, gyengék.
Abban a korban Jézust sem látták egyfomán az emberek. Ki prófétának, ki
Megváltónak, Messiásnak látta, ki ács fiának, ki tanitónak, ki Róma
ellenségének, ki Isten káromlónak, stb. Annyi biztos, hogy nagy hatással
volt az emberekre. Ezért kellett meghalnia. És utána még sokan mások, akik
szembekerültek a hatalommal. Jézusnak sem volt semi esélye a hatalommal
szemben.
Ki volt a "menedzsere" vagyis lelki támogatója, az maga Isten volt. Jézus
hozzá imádkozott és tőle kapott mindig új erőt, lelki biztatást. Számára sem
volt könnyü bánni és együtt dolgozni az emberekkel, mint ahogyan ma sem
könnyü egy lelkésznek vagy bárkinek, akinek emberekkel kell együtt
dolgoznia. Ilyenkor senki sem tud segiteni, "menedzselni", csak egyedül
Isten. De Isten sem tesz csodát; nem végzi el helyettünk a munkát, csak erőt
ad munkánk elvégzéséhez. Jézust sem vehete le a keresztfáról.
Az is biztos, hogy Jézus hatása nemcsak pozitiv, de bizony negativ hatással
is volt az emberekre. Lásd a szektákat, melyek gyilkolni, öngyilkosságot
elkövetni is képesek voltak az ő nevében.  Tölünk függ, hogyan magyarázuk
Jézus cselekedeteit és tanitásait, mert ma is róla beszélünk, elmélkedünk
és nem azt, amit ő mondott, mert erről sajnos nagyon keveset tudhatunk.
Ezért van ott unitárius hitfelfogásunkban a szeretet megélése, a nem minden
eszközzel és áron való terjedésnek az elve, hanem a párbeszéd, a szelid és
békés hirdetése unitárius hitünknek. Jézus is azt mondotta: békességet
hagyok, az én békességemet adom néktek.
  Jézus minden képpen az embert akarta megváltoztatni, a gondolkozásmódját,
cselekedeteit, felforgatta az addigi hagyományt, az ősi felfogást, azért,
hogy egy jobbat ajánljon. Ma is ezt teszi és ma is szükségünk van őt
hallani, mert ma is meg kell változnunk: gondolatban, cselekedeteink
indittatásában, felcserélni a megszokott, megrögzött rossz szokásainkat a
Jézus által tanitottakkal.


Kedves bartaim, remélem nem voltam túl hosszu. Szólljon hozzá más is.

Tisztelettel

Sándor   (Petrozsényból)






----- Original Message -----
From: "Márkó Laci" <marko@...>
To: <unitpap@yahoogroups.com>
Sent: Saturday, April 07, 2001 9:56 PM
Subject: Re: [unitpap] virágvasárnapi gondolatok


> ( ezt csak zárójelben mondom, kedves Léta Sándor: a listán nem csak
> lelkésztársak és nem csak unitáriusok vannak, lásd jómagam, ki olaszteleki
> református családból volnék, tehát a megszólítás kirekesztő jellege nem
> igazán konstruktív, mégha őszinte akkor sem, hiszen -hiszem én- az
unitárius
> közösségért nem csak az unitáriusok vagy papok tehetnek bármit)
>
> nem igazán értem azt, hogy az unitáriusok, ha nem Jézust,nem az ő életét,
> személyét, hanem annak tanitásait tartják fontosnak, akkor miért van
minden
> unitárius ünnep mégis Jézus, az ács fia életének eseményeihez, fordulóihoz
> kapcsolva (szülinap - karácsony,  Jeruzsálemi bevonulása, a sztár búcsú -
> koncertje virágvasárnap, halála- nagypéntek,)
>  Hogy húsvétkor mit ünnepelnek az unitáriusok, azt még 6 év alatt nem
> sikerült megtudnom, csak azt, hogy mit nem: nem a feltámadást, nem Jézus
> megváltó aktusát, de mit?
> Találjanak ki egy  kis teológiát!! Hiszem, hogy a természet, örök
körforgás,
> tavasz miegymás, de akkor mért pont húsvétkor? Miért nem Virágvasárnap,
vagy
> egy bármelyik tavaszi napon. Egyáltalán, hogy van ez? Mi a teológiai
> magyarázata az unitárius ünnepeknek, ha van egyáltalán ilyen?
> És miért nincs valahova leírva, s ha le van írva, akkor hova. S ki hagyta
> jóvá?
> S mért nem mutatta meg valaki? Ha a "kátéra" hivatkozik valaki ez a
> gyengeség, a szegénység jele lészen!
>
> más
>
> A virágvasárnap Jézus szerep-játékának szerves része volt: annyira
beleélte
> magát a Megváltó szerepében, hogy még az önkéntes haláltól sem riadt
vissza.
> Máskülönben ez az öngyilkosság egyik formája is.
>
> a virágvasárnapi tömeg és a nagypénteki ugyanaz: mi vagyunk, de Jézus is
mi
> vagyunk: az emberi természet, boldogságával, rosszaságával, hiúságával
stb,
>
> de vajon ha Jézus a sztár, ki volt a menedzsere, vagy saját magát
> menedzselete?
>
> a végeredmény, történelmi távlatból óriási: ekkora hatása még egyetlen
> sztárnak, prófétának, prédikátornak, tanítónak, ácsfiának nem volt
>
> hogy ez a hatás az emberiségre pozitív-e vagy negatív, azt mindenki
> sajátmaga döntse el
>
> Márkó
>
>
> To unsubscribe from this group, send an email to:
> unitpap-unsubscribe@yahoogroups.com
>
>
>
> Your use of Yahoo! Groups is subject to http://docs.yahoo.com/info/terms/
>
>
>

( ezt csak zárójelben mondom, kedves Léta Sándor: a listán nem csak
lelkésztársak és nem csak unitáriusok vannak, lásd jómagam, ki olaszteleki
református családból volnék, tehát a megszólítás kirekesztő jellege nem
igazán konstruktív, mégha őszinte akkor sem, hiszen -hiszem én- az unitárius
közösségért nem csak az unitáriusok vagy papok tehetnek bármit)

nem igazán értem azt, hogy az unitáriusok, ha nem Jézust,nem az ő életét,
személyét, hanem annak tanitásait tartják fontosnak, akkor miért van minden
unitárius ünnep mégis Jézus, az ács fia életének eseményeihez, fordulóihoz
kapcsolva (szülinap - karácsony,  Jeruzsálemi bevonulása, a sztár búcsú -
koncertje virágvasárnap, halála- nagypéntek,)
  Hogy húsvétkor mit ünnepelnek az unitáriusok, azt még 6 év alatt nem
sikerült megtudnom, csak azt, hogy mit nem: nem a feltámadást, nem Jézus
megváltó aktusát, de mit?
Találjanak ki egy  kis teológiát!! Hiszem, hogy a természet, örök körforgás,
tavasz miegymás, de akkor mért pont húsvétkor? Miért nem Virágvasárnap, vagy
egy bármelyik tavaszi napon. Egyáltalán, hogy van ez? Mi a teológiai
magyarázata az unitárius ünnepeknek, ha van egyáltalán ilyen?
És miért nincs valahova leírva, s ha le van írva, akkor hova. S ki hagyta
jóvá?
S mért nem mutatta meg valaki? Ha a "kátéra" hivatkozik valaki ez a
gyengeség, a szegénység jele lészen!

más

A virágvasárnap Jézus szerep-játékának szerves része volt: annyira beleélte
magát a Megváltó szerepében, hogy még az önkéntes haláltól sem riadt vissza.
Máskülönben ez az öngyilkosság egyik formája is.

a virágvasárnapi tömeg és a nagypénteki ugyanaz: mi vagyunk, de Jézus is mi
vagyunk: az emberi természet, boldogságával, rosszaságával, hiúságával stb,

de vajon ha Jézus a sztár, ki volt a menedzsere, vagy saját magát
menedzselete?

a végeredmény, történelmi távlatból óriási: ekkora hatása még egyetlen
sztárnak, prófétának, prédikátornak, tanítónak, ácsfiának nem volt

hogy ez a hatás az emberiségre pozitív-e vagy negatív, azt mindenki
sajátmaga döntse el

Márkó

Virágvasárnap üzenete.

Kedves lelkésztársak és minden unitárius. Itt van virágvasárnapja, és
gondoltam leírok egy pár gondolatot ezzel a nappal és a megtörtént
eseménnyel kapcsolatban.

Először is nézzük a bibliai helyeket, melyek erről a napról említenek:
Máté 21,1-11,   Márk 11,1-11,  Lukács 19,28-38 és János 12,12-19.

	 Jézus felmegy Jeruzsálembe az ünnep alkalmával, hogy
tanítványaival együtt elfogyassza a húsvéti bárányt. Ez tény. Minden
hithü zsidó ezt tette. Jézus is ezt tette már gyermekkora óta. Talán
minden évben felment Jeruzsálembe valamelyik nagy ünnep alkalmával.
De most ez alkalommal valamilyen csodálatos, emberi szemeket
megragadó módot, változatosságot választott, hogy felhívja magára a
figyelmet? Vagy éppen az ellenkezőjét akarta? Vagyis észrevétlenül
beosonni egy szamárcsikó hátán?
Ha ez volt a terv, akkor nem sikerült. Az emberek úgyis felfigyeltek
rá. Szerintem érthető. Már eléggé ismert ember volt az országban.
Tanításait ismerték, cselekedeteiről hallottak, habár sokan még
személyesen nem ismerték. De alakja ismert volt, és az hogy nem jár
egyedül. Ott van egy kis vagy nagy tömeg mindig mellette. Az emberek
kiváncsiak voltak, mint ahogyan ma is, személyesen megismerni és
meglátni például egy szupersztárt. Nem is volt jobb és nagyobb
alkalom és lehetőség, mint Jeruzsálem, a szent város, a zsidók
gyülekezési helye a nagy ünnepek lakalmával.  Az ország minden
tájáról érkeznek az emberek. Most megláthatják Jézust. Hogy néz ki?
Milyen az öltözete?  Vajon Ő-e a megígért Messiás? Milyen csodát fog
most végrehajtani? Milyen betegséget fog itt meggyógyítani? Hadd
lássuk, hogyan fog vitatkozni a papokkal? Megismétli-e azt a
bravurját, mint 12 éves korában? Mit fejlődött azóta?
	 Jézus is így gondolkozhatott: sokan lesznek a városban.
Nemcsak egy – egy vidék vagy város lakói. Nemcsak ismerősök, de
idegenek is, ismeretlenek is. Nemcsak háromezer, vagy ötezer ember,
de tallán ötvenezer vagy még több. Ott és azoknak kell megmutatnom ki
vagyok és mit akarok, mi az üzenetem.
Megyek, hogy beteljesedjen a próféta mondása: Ime, királyod jön
hozzád, szeliden és szamáron ülve...
És bevonul: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott aki jön az úrnak nevében!

De már sokan azt kérdezik: Ki ez? Már vannak akik nem ismernek rá:
idegenek, honfitársai? Ki tudja.
Milyen csalódás Jézusnak is. Lám, nem tudják ki vagyok. Pedig erről
már volt szó, hogy ki vagyok én, hogy kinek mondanak engem az
emberek.
Nem fogok csodát tenni, nem fogok jelt adni. Nem is akarok
gyógyítani. De még a papokkal sem fogok vitatkozni. Látom itt a vég,
de még egy utolsó próbálkozás megértetni az emberekkel, hogy ki
vagyok én.  Tanítom őket a templom igazi céljáról,  még egy pár
tanítás, a nagy parancsolat, melyet minden embernek meg kell
tanulnia. Kérdés a hatalomról és feltámadásról, az ürvözülésről és
örök életről. És aztán jöhet az utolsó vacsora.
	 És minden elsötétült előtte és tudjuk mi történt ezután.


tisztelettel
Sándor   Petrozsényból

Hello unitpap, I received your email an I would like to be member of the group.
Thanks, Nagy Adel



______________________________________________________________________
Do you want a free e-mail for life ? Get it at http://www.email.ro/

----- Original Message -----
From: unitpap Moderator <unitpap-owner@yahoogroups.com>
To: <odfie@...>
Sent: Wednesday, April 04, 2001 2:15 AM
Subject: Welcome to unitpap


>
> Hello,
>
> Welcome to the unitpap group at Yahoo! Groups, a
> free, easy-to-use email group service.  Please
> take a moment to review this message.
>
> To start sending messages to members of this group,
> simply send email to
>
> unitpap@yahoogroups.com
>
> If you do not wish to belong to unitpap, you may
> unsubscribe by sending an email to
>
> unitpap-unsubscribe@yahoogroups.com
>
> You may also visit the Yahoo! Groups web site to modify your
> subscriptions:
>
> http://groups.yahoo.com/mygroups
>
>
> Regards,
>
> Moderator, unitpap
>
>
> Your use of Yahoo! Groups is subject to http://docs.yahoo.com/info/terms/
>
>
>
>

Ugy tunik nekem Laci levelebol, hogy a 21-edik szazadi lelkesz mar nem hivatasos, hanem hivatalos (professzional) szerepet fog jatszani a kortars tarsadalomban. Es ez nem egy rossz dolog, szerintem, raadasul, ez a folyamat egyszeruen megvalositja azt az igeret ami eloszor a 16-ik szazad vegen jelent meg (nem szolva maga Jezus idejeben, de ez egy nagyobb vita). Par szoval, az a nezet, amit eloszor vettem tudomasra Erdelyben,  (inkabb) mezogazdasagi tarsadalomban talalhato, hogy az emberek a lelkeszre tekintenek fel mint arra az emberre, akit az Isten hatalmaval erintkezett, az a nezet eltunik. Szerintem ezert is harcoltak a reformatorok, es a lelkesz csekelyebb tarsadalmi hatalma masik oldala az alany felszabadulasa.

 

Alan Williams

Kedves barátaim,

már régóta elkészitettem és felraktam az Internetre azt az anyagot,
melyet amerikai tanulmányutam és az utána levö idö alatt forditottam
a történeti Jézus kutatással kapcsolatban. Idáig nem ismertettem
senkivel sem. Most látom alkalmasnak az idöt, hogy tudassal veletek a
cimet, ahol megtaláljátok és elolvashatjátok, söt le is tölthetitek.
Ha idötök van és érdemesnek tartjátok, olvassátok el.
www.fortunecity.com/victorian/rodin/727/teologia/index.html
Söt betettem a "Bookmarks", azaz a megjegyzések oldalra is a cimet és
utalást.

fogadjátok szeretettem

Sándor  (Petrozsényböl)

Sajnos ezzel kapcsolatosan nincs semmilyen irott dokumnetum,
hogy mit és mikor vettek el. Az egyetlen meg-oldás, szerintem,
az lenne, hogy a helyi tanácsoknál meg kellkeresni az összes ott
található anyakönyvet és egyéb elvett javainkat, jegyzéket késziteni
róluk és annak alapján kérni vissza.

Ha valaki jobb megoldást lát, mondja el.

Üdvözlettel,

Máthé Sándor

Kedves barátok,

szeretettel üdvözlök mindenkit az Interneten.
Látom még kevesen vagyunk, de hátha rövid idön belül többen leszünk.
Én már tagja vagyok egy ilyen levelezö listának, amelyet lényegében
egy Norvég barátommal és a petrozsényi ekg. tagjával inditottunk be.
Nagyon jól müködik. Ha érdekel nézzétek meg:
www.smartgroups.com/groups/petrosani

A Petrozsényi Egyházközség Honlapja megtalálható a következö cimeken:
http://welcome.to/petrosani  vagy www.comtrust.ro/unitarian   vagy
http://i.am/unitarian

Email cimeim: leta@...   vagy  sandorunit@...

jó munkát és minél gyakrabbani "találkozást".

Sándor

udvozlet mellett  jo munkat,olvasast, gondolat cseret kivanokBBFerenc