Szerelem, szerelem...

   Idén ránk került a sor, hogy megszervezzük a népdalvetélkedőt. Egy
kicsit szorongtunk, mert nem tudtuk mivel jár ennek a megszervezése, és
azt sem, hogy hogyan fogadja a falu ezt a rendezvényt.
Október elején megtartottuk a szülőértekezletet, és megmondtuk nekik,
hogy Trunkban lesz megszervezve a népdalvetélkedő és szeretnénk, ha
besegítenének nekünk.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=tr_nepdal

Sylvester Lajos    2009. november 20. 11:17
Áztató eső esett, és mégis szép Szivárvány ragyogta be az eget
Beke György hazabarangolása

A háromszéki Uzonban egyik novemberi napon, könnyező esőben, ernyők védelme
alatt a mezővárosias község szülöttét, Beke Györgyöt nem temettük másodszor is,
nem. A központi parkban elhelyezett és megáldott kopjafa ellenkező szándékkal
született: faragott felkiáltójelként a magyar nyelvű publicisztika és
szépirodalom nagy erdélyi (moldvai és szórványmagyari) garabonciásának életművét
ajánlja figyelmünkbe.

Szokáseredet szerint egykoron az elesett harcos fejéhez szúrták le fegyverét. A
temetőn kívül, a köztérre állított kopja elsősorban nem temetkezési jel, hanem
ennek az ellenkezője: a szimbólum élő, mindennapi közelségbe állítja az
elhunytat, aki, a ránk testált szellemi vagy tárgyi öröksége révén köztünk él.

Beke György hatalmas életművét - több mint húsz könyvet írt, több mint húszat
fordított, több ezer publicisztikai írást közölt - úgy is tekinthetjük, mint aki
a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művét, a Székelyföld leírását
továbbépítve, a mába plántálva kiterjesztette Erdély egészére, a Szilágyságra és
a Bánságra. Át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, Bukarest egykori
magyar világát rekonstruálta és nem feledkezett meg mint annyian mások a családi
kötődések révén is közeli rokonságban lévő hétfalusi csángókról sem.

Boltív-ember volt és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és
gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között
kapcsolatot épített. Nemzeti helytállására jellemző, hogy a felelevenített
históriai példákat is a jelen ügyeinek a felkarolására használta támasztékul.
Egyik esszéjében az uzoni iskola névadójának, Tatrangi Sándornak a példáját
idézi: " (...) Tatrangi 1856-os hagyakozását akkor fogjuk fel helyesen, ha a
népi ellenállás egyik formáját, a túlélés elősegítésének eszközét látjuk benne,
akinek emléke megérdemelné, hogy az iskola ma is viselje a nevét." Az érvelés
Beke György uzoni "helytartójáé", az egykori osztálytárs Széplaki Károlyé,
amelyhez hozzáfűzi: "Ez az igény, szelíd követelés a román nacionalista hullám
erősödése idején hangzik el." Másutt az 1989 utáni iskolai névadásokat, a több
évtizedig tartó tiltások után, az iskolák szabadságharcaként emlegeti. Szándéka
egyértelmű: a Tatrangi Sándor esetében a régmúlt nemzeti törekvéseit állítja
példaként elénk, a mostani iskolai névadások révén a jelen iskolamentő és
iskolaépítő feladatait nyomatékosítja.

Az uzoni kopjaavatás egy kétnapos, felemelően gazdag rendezvénysorozat záró
mozzanata volt. Olyan időjárás közepette, amikor az eső kiverte a szónokok,
köztük részben az én számból is a szót, ami nem nagy veszteség, de tiszta
nyereség és az ünnepség emlékezetes pillanatai maradnak az Uzoni Szivárvány Női
Kar esőben elhangzó éneke, Szabó Margit iskola igazgatónő magas szintű Márai
versinterpretációja. (Halotti Beszéd) Ez a megrendítő vers Beke György uzoni
sírjának feliratára is utalt: Hazám az anyanyelvem.

"Nincs már Uzonban egyetlen vérségi rokonom"- írta Beke György uzoni
visszaemlékezésében. "Csak lelki szövetségeseim: Széplaki Károly, aki egymagában
felér egy szabadcsapattal. Számomra az ő otthona lett az uzoni kikötőm". A
kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke
György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István
polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet
Kőmíves István elnök, a az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő
karnagy képviselte.

Beke György kopjafáját Ungvári Barna András református lelkipásztor áldotta meg.
A kopjafa környékét uzoniak és a Háromszékről, a Brassóból kórustalálkozóra
sereglett százak lepték el, eső esett karikára, amely nem elmosta, hanem
tisztára paskolta a felemelően szép és emlékezetes ünnepséget.

Esett, de szép Szivárvány ragyogta be az eget

A Beke György kopjafájának avatását megelőzően tömött kultúrházi részvétellel 15
éves évfordulót tartottak Uzonban: a Jókai Mór Közművelődési Egyesületét és az
ennek kebelében működő ugyancsak másfél évtizedes múltra visszatekintő
Szivárvány Női Kórusét.

Ez alkalommal vendégül látták a zágoni Mikes Kelemen Vegyeskart (karnagy: Bokor
Emma), a Szemerjai Református Dalárdát (Sipos Zoltán), a Brassói Magyar Dalárdát
(Klára Mária), az Illyefalvi Vegyeskart (Jakab Csaba), az Uzoni Református
Dalárda (Kóréh István), a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar (László
Attila) az uzoni Atlantis Ifjúsági Fúvós Zenekar (Ugron Ernő), és, természetesen
az Uzoni Szivárvány Női Kórus a sepsiszentgyörgyi Keresztes Enikő karnagy
tanárnő vezetésével.

A délelőtti református istentisztelet utáni műsorfolyamon mintegy negyven
kórusmű szerepelt, a repertoár Kodály, Bartók és az ő követőik szellemében a
magyar identitástudatot, a hitéletet erősítő, a népi- és az egyetemes
zenekultúra alkotásait reprezentáló művekből tevődött össze. A Jókai Mór nevét
viselő uzoni kultúrotthon (Jókai két ízben is megfordult Uzonban, Felesége,
Laborfalvi Róza szentiváni származású volt) szóval a kultúra hajlékának ünnepi
hangulatát meghatározta annak belső díszítése, ápoltsága és a fellépő kórusok
igényes és elegáns, népi és polgári ihletű öltözéke. A 7. uzoni kórustalálkozó
nem egy rutinos műsorszámokat ledaráló rendezvényre sikeredett, hanem
közösségeket megtartó, az összetartást erősítő kulturális eseménnyé vált. A
hangverseny csúcspontja a közös záró szám volt, mikor a zsúfolásig telt terem,
az uzoni Szivárvány Női Kórus és az Atlantis fúvószenekar együtt énekelte
Giuseppe Verdinek a Rabszolgák kórusát a Nabucco című operából.

Az uzoni Asszonykórus 15 év alatt a háromszéki fellépések mellett a szó szoros
értelmében is székely színfoltként volt jelen a Kárpát-medencében.
Magyarországon Csorvás, Tököl, Szigetújfalú, Tolna, Mende és Budapest nagysikerű
szerepléseik színhelyei. A Szivárvány Kórusban jelenleg tizenhaton énekelnek,
tagja a Romániai Magyar Dalosszövetségnek, 1997-ben elnyerték a bodoki
egyházzenei találkozó arany fokozatát, 1999-ben Kiemelt Nívódíjat szereztek,
Keresztes Enikő karmestert Seprődi János díjjal tüntették ki.

A Szivárvány kórus 1999-ben felszentelt és megáldott zászlóját a törökországi
Rodostóban a Székely Ábrahám - Ibrahim Müteferrika - szobrának avatásán és a
tegirdagi ünnepi felvonuláson is lobogtatta a szél, lengette az úz-völgyi
katonai sírkertben is, ahol az augusztusi évfordulók egyikén eredeti
szerzeménnyel, az Úzi határőrballadával szerepeltek.

Tizenöt éves, nemzeti elkötelezettségű tevékenységük írásos és képi dokumentumai
a Tatrangi Sándor Általános Iskolában két tantermet foglalnak el.

Uzonban a maratoni rendezvény idején hullott a tömött, apró szemű eső. De a
kórusok műsorszámai alatt az volt az érzésünk, hogy szivárvány íve feszül a
színpad, a terem és Uzon felett, szép szivárvány ragyogta be az eget, amelybe
néha bele-bele villámlott és dörgött a Rabszolgák kórusa, hogy sorsunkra és
létünk körülményeire figyelmeztessen, és erőt adjon magyar sors terének
nyitogatásához.

Az volt az érzésünk, hogy a felszálló ének és zene megemeli a kultúrotthon
mennyezetét.

Sikerük nem csupán az övék, hanem Uzon népének, a nagyszámú és önzetlen
támogatók seregének is nagy élménye.
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás: gondola.hu

[Non-text portions of this message have been removed]

Beszámoló Szitásról

Egy kis késessel, de végül Szitáson is folytatódik a magyar oktatás.
Október. 1-én sikerült beköltözni, ami egy csütörtöki nap volt és azt
követően tudomására juttatni a gyerekeknek, hogy most már itt az ideje,
hogy minél nagyobb számban megjelenjenek az iskolán kívüli foglalkozásokon.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=st_beszamolo

Csillag Balázs: Bemutatkozás

A nevem Csillag Balázs, 1989. december 12-én születtem Kézdivásárhelyen.
Tanulmányaimat a Kézdivásárhelyi „Bod Péter” Tanítóképző Iskola
Filológia szakán végeztem. A Moldvai Csángó Magyarok Szövetségéről
először bátyámtól halottam, aki nagyon sok pozitív dolgot mesélt el
nekem és az ö biztatására jelentkeztem az MCSMSZ-hez.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=st_bemutatkozas

Gyermekek házát avattak a moldvai Külsőrekecsinben – AUDIÓ

Gyermekek házát avattak szeptember végén a moldvai Külsőrekecsinben. Az
esemény jelentőségét talán fel sem fogjuk, hiszen innen, a
tömbmagyarságból úgy tűnik, hogy gyermekek háza nélkül is van élet,
talán még magyaroktatás is.

folytatás:
http://erdely.ma/hatranyban.php?id=61095&cim=gyermekek_hazat_avattak_a_moldvai_k\
ulsorekecsinben_audio

Csíki énekekkel a trunki versenyen

Ebben a tanévben nagyon sok régis éneket tanultunk néne Máristól és néne
Virontól, amiket ők énekeltek, mikor ifjúk voltak. Én erőst szeretek
velük énekelni, mikor eljőnek hezzánk a klászába, hogy taníssanak münket.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=cf_nepdalv2009

Egy japán zenekart hallgattam meg ahogyan gyimesi csángó zenét játszanak.
Aki kíváncsi, a youtube-n megnézheti a róluk készült videót is, itt:
http://www.youtube.com/watch?v=vp-2jec5UXw
A csapat honlapja: http://csapas.web.fc2.com/

_____________________________




Folkensemble CSAPÁS
on Yokohama Music Space (Music Festa Japan) at Pacifico Yokohama, Kanagawa,
Japan 2009/11/08(SUN)
??????????????????????
Bulgarian Polyphony ????????????
OjYanoYano
Plochula Se Moma Nedelya
Dai Si Vase
Vee Tar Vee ??Pushka Pukna
Bulgarian Dance Music ???????????
Kalino Malino (Varnensko Horo)
Music from Gyimesi Csángó Magyarok ???????????
Gyimesi Táncok (Lassú Magyaros és?Kettős Jártatója és Romanyos)
Music of Roma ?????
Romanyos
Romanian and Hungarian Dance Music ?????????????????
Bonchidai Táncok (învîrtită és Lassú Csárdás és Sűrű Csárdás)

[Non-text portions of this message have been removed]

Az elhagyott idő - 33 év a moldvai csángók között

A riport Csoma Gergely "Az elhagyott idő - 33 év a moldvai csángók között" c.
könyvének a bemutatóján készült, 2009 október 17-én. A drámai hatású fotóalbuma,
33 év válogatott fotóanyagán keresztül mutatja be a moldvai csángók elkeseredett
harcát magyarságuk megtartásáért.

szahuba
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás:
http://www.youtube.com/watch?v=rpzzruUSdO4&feature=player_embedded&aia=true



[Non-text portions of this message have been removed]

Hány óra az óra

Kedves barátaim!

Tekintettel arra, hogy nem mindenki értette meg a lábnyiki magyar mise
kezdési időpontját a Duna TV-ben kénytelen vagyok én is bele kotyogni a
témában. Jó tudni, hogy ha az interneten a Duna TV műsorát böngésszük,
mindig is az adott ország helyi idő szerint olvashatjuk az időpontokat.
Vagyis a Romániából lépünk fel a netre és kutikálunk a Duna TV
műsorújságjába, mindig a Romániai idő szerint olvashatjuk a műsorok
kezdési időpontját!

Tehát a lábnyiki magyar mise a Duna TV-ben, a romániai idő szerint a Duna
I-en 10,30 órakor, és a Duna II-ön 13,00 órakor kezdődik a fent említett
adás! De nem baj no, csak hogy minél többször kellene bajlódjunk ezekkel az
időpontokkal. :(

Ăśdv., PĂ©ter
____________________-Hány óra az óra

Kedves barátaim!

Tekintettel arra, hogy nem mindenki értette meg a lábnyiki magyar mise kezdési
idöpontját a Duna TV-ben kénytelen vagyok én is bele kotyogni a témában. Jó
tudni, hogy ha az interneten a Duna TV müsorát böngésszük, mindig is az adott
ország helyi idő szerint olvashatjuk az idöpontokat. Vagyis a Romániából
lépünk fel a netre és kutikálunk a Duna TV müsorújságjába, mindig a Romániai idö
szerint olvashatjuk a müsorok kezdési időpontját!

Tehát a lábnyiki magyar mise a Duna TV-ben, a romániai idö szerint a Duna I-en
10,30 órakor, és a Duna II-ön 13,00 órakor kezdödik a fent említett adás! De nem
baj no, csak hogy minél többször kellene bajlódjunk ezekkel az idöpontokkal. :(

Üdv., Péter

Két hazája volt, mégis elfeledték
[ 2009. november 19., 00:10 ] [103]

Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos
Színháztörténeti Múzeum és Intézet Körtermében. A tárlat a sepsiszentgyörgyi
Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa
Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre, és
november 18-tól január 15-ig látogatható.

Ignácz Rózsa 1909-ben, Erdélyben, Kovásznán született, s erről így vallott: "Mi
kovásznaiak már régtől fogva büszkék vagyunk, van rá is okunk. A mi erdeinkben
nőnek Háromszék vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit
fuvarozzák a legtöbb fele" - írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek
Erdélyből című munkájában.

1931-ben Budapesten végezte el a Színművészeti Akadémiát. A szegedi, majd a
budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. A Nyugatban,
az írónő Anyanyelve magyar című első könyvéről így írt Illés Endre 1937-ben: "A
kép, amit ez a regény felidéz: ropogva égő bükkhasáb; katlanban zubogva fortyogó
víz; láztól ájult hőmérő, amelyben oly magasra szaladt a higanyszál, hogy nem is
lehet többé leverni." Fantasztikus elismerés volt ez a 28 éves, színésznőként
debütáló Ignácz Rózsának, akinek így megnyílt az út a Színházi élettől a
Nyugatig, és aki erdélyi rokonai, barátai biztatására kezdett írni. Budapesten
élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: "Kéthazájú emberek hontalanságával
hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s mégis,
olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés abból az
egyetlen levegőből szippantania" - írta.

Lebilincselő az írónő munkássága. Leghíresebb regényei: Született Moldovában,
Anyanyelve magyar, Rézpénz, Urak és úrfiak, Róza leányasszony, Keleti magyarok
nyomában, Papírmalom, Ikerpályáimon, Torockói gyász. 1945 után indexre került,
majd "ifjúsági" írónak minősítették. Így történhetett, hogy az '56-os
forradalmat idéző parabolaregényei "tizennégy éven felülieknek" felirattal
látnak napvilágot a Móra Kiadónál. Több mint negyven alkotása jelent meg,
javarészt regények, de megkapóak színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya
vonzásában születtek.

Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora elmondta: "Ignácz Rózsa idén lenne
százéves, halálának harmincadik évfordulója van, mégis hiányzik részletes
életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai
jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A
kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul
elfeledett alkotóra, ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti
Múzeum és a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum, hogy Ignácz Rózsát a
maga sokoldalúságában mutassa meg egy vándorkiállítás keretében." Azt az írónőt,
aki így írt önéletrajzában, mintegy végrendelkezve, halála előtt négy
esztendővel. "Már biztos, hogy nem leszek élő klasszikus. És kívánnám leendő
kisdiákok tananyagát csökkentő jóindulatból, hogy ne legyek majdan sem érettségi
tétel."

A kiállításon követhető, hogy hogyan lesz Benedek Elek felfedezettjéből ünnepelt
színésznő, hogyan győzi meg első darabja Tamási Áront a Görgeteg megírására,
hogy milyen volt párizsi tudósítóként, és milyen volt darabjának vígszínházi
bemutatója idején. Hogyan látta kora nagy színészegyéniségeit, hogyan szólt a
bukovinai moldvai magyarokról, hogyan szól a gyermekekhez?

Álljanak itt Szabó Magda szavai, aki így ír róla: "Ignácz Rózsának meg kellett
halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó
volt..."

Duna Televízió
________________________
2009. 11. 17. | kedd

Ignácz Rózsa vándorkiállítás

Az OSZMI-ban

Ignácz Rózsa izgalmas, sokoldalú egyéniség. Író, színész, újságíró, meseíró,
műfordító; ugyanakkor színpadi szerző is. Számos dráma és báb-darab, rádiójáték
született tollából. Rendkívüli szavalótehetség, melyről számos korabeli
hangfelvétel tanúskodik

Erdélyben, Kovásznán született, s erről büszkén vallotta: "Mi kovásznaiak már
régtől fogva büszkék vagyunk, van rá is okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék
vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtöbb
fele" - írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című
munkájában. Budapesten él és alkot, de kétlakinak érzi magát: "Kéthazájú emberek
hontalanságával hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok
otthon (...) s mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint
akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania."

1938-ban Az anyanyelve magyar című első regényével robban be sikeresen az
irodalmi köztudatba. 1945 után indexre kerül, majd félig elhallgattatottan,
"ifjúsági" írónak minősítik. Így lehet az, hogy az '56-os forradalmat idéző
parabolaregényei "tizennégy éven felülieknek" felirattal látnak napvilágot a
Móra Kiadónál. Lebilincselő a munkássága. Több mint negyven alkotása jelent meg,
javarészt regények, de megkapóak színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya
vonzásában születtek. Úttörő jellegűek szociográfiai ihletettségű útirajzai.
Törékeny asszonyként elsőnek indul el az akkor még tiltott területnek számító
Moldvába. Az út nem neki való, papírjai nincsenek, a hatóságok árgus szemekkel
figyelnek minden idegent, neves néprajztudósokat utasítanak ki. Ennek ellenére,
még az első útját követő betegsége alatt is - a budapesti kórházban - az újabb
utazását tervezi. Ismét nekiindul. E két út eredményeképpen születik meg a
Keleti magyarok nyomában című útirajza.

Kántor Lajos a Kortárs hasábjain így méltatja: "...életművének talán
legmaradandóbb darabjairól, a helyzetrajzokról, amelyek - az Anyanyelve magyar
ilyen jellegű értékeit is meghaladva - már-már Móricz Zsigmond-i fölfedező
szenvedélyről tanúskodnak, szülőföldi elkötelezettségükben Tamási Áron lírai
emlékezéseit, útirajzait juttatják eszünkbe, a legsikerültebbek, pedig Illyés
Gyula esszéigényű dokumentumprózájának erdélyi (exerdélyi) társaiként
olvashatók."

Kodolányi János, azt írja 1957-ben, Az Ünnepi férfiú című regénye kéziratának
olvasása nyomán: "Minden eddig írt műve csekélység ehhez képest. Most lett
művész, eddig író volt. Jó író, de csak író. Ahová most eljutott, az túl van az
íróságon, a jó íróságon, az már nem író-szint. Óriási erőket gyűjtött, s ezeket
az erőket följebbjutáshoz kell használnia. (...) Ez a Rózsa, aki belépett a
Kapun, már nem a régi! Több mint erdélyi, több mint magyar, több mint
református, több mint asszony, több mint anya és feleség. A teljes ember jelent
meg, és ezt a teljes emberséget kell megtartania, fejlesztenie." A műnek, a
legkülönlegesebb Szent László-regénynek több mint harminc évig kellett feküdnie,
míg posztumusz megjelent.

Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának a harmincadik évfordulója van, mégis
hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos
bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek
tudomást róla. A Püski Kiadónál újra megjelentetett művei mellett a Pro Print
Kiadó tűzte maga elé életművének újrakiadásást, az Ignácz Rózsa Emlékkönyv
megjelent.

Éppen ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a
budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum, hogy Ignácz Rózsát a maga
sokoldolúságában mutassa meg egy centenáriumi vándorkiállítás keretében.

A kiállításon végigkövethető az, hogy hogyan lesz Benedek Elek felfedezettjéből
ünnepelt színésznő, hogyan győzi meg első darabja Tamási Áront a Görgeteg
megírására, hogy milyen volt párizsi tudósítóként és milyen volt darabjának
vígszínházi bemutatója idején. Hogyan látta kora nagy színészegyéniségeit,
hogyan szólt a bukovinai moldvai magyarokról, hogyan szól a gyermekekhez?

A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a Kézdivásárhelyi Vígadó, a
Kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után
Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Körtermében lesz
látható.

A kiállítás anyagát Dr. Makkai Ádám nyelvészprofesszor (Ignácz Rózsa fia ), a
Makkai család archívumának, az OSZMI, az SZNM vonatkozó történeti anyagainak, a
csernátoni Hassmann Pál Múzeum gyűjteményének, az OSZK Színháztörténeti Tára
Kézirattárának, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának, a Ráday Gyűjtemény és
Református Könyvtár Archívumának, a Színház és Filmművészeti Egyetem
Archívumának, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének, a Kovásznai Ignácz Rózsa
emlékház gyűjteményeinek anyagaiból állítottuk össze, megvalósulását a Szülőföld
Alap támogatja.

A kiállítást a Centenáriumi Emlékév keretében abban a reményben készítettük,
hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra.

Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora

------

Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás megnyitó
2009. november 18. szerda 17.00 óra
Helyszín: OSZMI körterem 1013 Budapest, Krisztina krt. 57.

A kiállítást megnyitja Pomogáts Béla a Magyar Tudományos Akadémia
Irodalomtudományi Intézetének irodalomtörténésze.
Közreműködnek: Faragó Laura (előadóművész), Tolnay Lea (ének), Balogh István és
Balogh Zoltán (mesemondók).

forrás: OSZMI
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
____________________
Forrás: http://erdely.ma/kultura.php?id=61174
http://www.szinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=38422:ignacz-\
rozsa&catid=2:budapest&Itemid=17

[Non-text portions of this message have been removed]

Robert Schuman érdemérem Tőkésnek
Pottering azt mondta: Tőkés egész Európáért, az általános emberi jogokért
harcolt.
Szerző: Baracka Eszter
Forrás: Híradó
2009.11.17. kedd 19:12

Az Európai Néppárt Robert Schuman érdeméremmel tünteti ki Tőkés Lászlót. Ezt
azon a brüsszeli konferencián jelentették be, ahol a húsz évvel ezelőtti
romániai forradalomra emlékeztek.

Hans-Gert Pottering, az Európai Parlament korábbi elnöke azt mondta: Tőkés
László nem csak Romániáért, hanem egész Európáért, az általános emberi jogokért
harcolt. Tőkés László a még megoldatlan feladatokra hívta fel a figyelmet. A
kettős mércére például, amellyel az unió a nemzeti kisebbségeket méri.

Farizeusi prédikációra emlékeztet engem. Mindenki lándzsát tör az emberi jogok
mellett, és amikor azt mondjuk, hogy kisebbségi jogok, hogy magyar kérdés,
amikor azt mondjuk, hogy a csángóknak kitépik a nyelvét, akkor ez iránt nem
tanúsítanak érdeklődést - közölte Tőkés László.


Szerző: Baracka Eszter
Videó lejátszása: http://80.249.172.28/video/2009_47/10510021588550.wmv
lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás: www.dunatv.hu

[Non-text portions of this message have been removed]

Csupa csapás az élet - Hát hazudj te es...
[ 2009-11-19 ]

Nagyon nehéz volt. Kellett hazudni sokat. Én magyarul tanultam. Egy, amit
tanulsz az iskolában. Más, amit kérnek a munkahelyen. Ha a magyaroknál lettem
volna, ott es nehéz lett volna egy fél évig. Amíg beleszokok a munkába. De hogy
itt még fordítsam le román-*ra, amit tudok, mert ezek nem akartak semmivel sem
segíteni. >>>

A teljes írás itt olvasható: http://erdely.ma/publicisztika.php?id=61203

Tíz éves a Moldvai Csángó Oktatási Program
Szőcs Lóránt 2009. 11. 18, szerda
http://www.szekelyhon.ro/szekely-vilag/tiz-eves-a-moldvai-csango-oktatasi-progra\
m

Éppen egy évtizede kezdték újra beindítani a magyar nyelv tanítását a moldvai
csángó-magyarok körében. A történetről a csango.ro honlapon részletesen
értekezik Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége anyanyelvi
oktatási programjainak irányítója.


Az MCSMSZ 1990 októberében alakult Sepsiszentgyörgyön, majd közel 10 évig ott is
működött. A Csángó Oktatási programot 2000-ben hozták létre eleinte a Romániai
Magyar Pedagógusok Szövetsége keretében tevékenykedtek, majd fokozatosan a
feladatok átkerültek az MCSMSZ-hez. Manapság a csángók jogaiért küzdő szervezet
a magyar nyelvű oktatás megszervezését látja a legfontosabb tevékenységének. Az
immár Bákóban székelő MCSMSZ jelenleg 21 településen indította be a magyar nyelv
tanítását.

"2000-ben egyesek kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek vagy éppen
szélmalomharcnak tartották azon ötletünket, hogy moldvai csángó falvakban
kezdjünk el először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban
is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. Akkor még nem tudtuk,
hogy pontosan mekkora feladatra is vállalkozunk, de egyet láttunk, hogy sok
faluban a gyerekek is értenek még, beszélnek még magyarul, azaz "csángósan",
ahogyan ők nevezik a magyar nyelvnek az errefelé hallható számunkra nagyon
értékes és szép dialektusát.

Az azóta eltelt 9-10 év alatt sikerült megtapasztalni, hogy milyen ütemben lehet
előrehaladni a gyakorlatban, melyek a legsúlyosabb fékező tényezők és melyek
azok a módszerek, amely mentén a szervezést tovább kell vinni. De a gyakorlati
jellegű tapasztalaton túl felgyűlt egy jelentős oktatás-módszertani, pedagógiai
tapasztalat is. Három kiadást is megért már Csángó Szöveggyűjteményünk, készült
feladatgyűjtemény és speciális tanterv is. Láttuk azt is, hogy minden esetben az
iskolán kívüli foglalkozások által tudtunk továbblépni és bevezettetni az állami
iskolákba a magyar nyelv tanítását" - emeli ki Hegyeli Attila.

Az oktatásért felelő szakember azt is megjegyzi, hogy tíz évvel ezelőtt,
Moldvában egyáltalán nem létezett rendszeres magyar nyelven zajló, szervezett
foglalkozás a gyerekkel. Volt néhány táboroztatás, néha a gyerekeket erdélyi és
magyarországi iskolákba vitték tapasztalatcserére. Ezen kívül néhány településen
egy pár lelkes helybéli próbálta magyar nyelvre oktatni a gyereket.
dícséretreméltó kezdeményezések ezek de áttörést nem hozhattak. Sőt a hivatalos
oktatás sem teléjesen zökkenőmentes.

"Sajnos a mintegy 9000 moldvai csángó gyerek közül, kik még valamennyire
beszélik, értik őseik nyelvét alig 1500-at tanítunk pillanatnyilag és mindössze
75 gyerek számára biztosítjuk a magyar nyelven való továbbtanulás lehetőségét.
Oktatási programunk az elmúlt 10 évben beindított egy olyan folyamatot, amely
révén a csángók magyar nyelvi oktatása megkezdődött, ez azonban nem nevezhető
áttörésnek sem a számadatok, sem az elért eredmények szempontjából. A módszer
jó, a tanárok és szervezők lelkesedése és hite sem hiányzott, azonban a feladat
nagyságához képest pillanatnyilag jórészt az anyagiak hiánya miatt (nem 50 fő
kellene ezen dolgozzon, hanem legalább 150) azt mondhatjuk, hogy oktatási
programunk hatása a csángó társadalomra nem érte el azt a küszöbértéket, amely
révén jelentős hatással lehetett volna" - értékeli a tízéves tevékenységet
Hegyeli.

Vannak azért pozítivumok is, hiszen néhány településen sikerült megakadályozni a
teljeskörű asszimilációt.

Forrás:
http://www.szekelyhon.ro/szekely-vilag/tiz-eves-a-moldvai-csango-oktatasi-progra\
m
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Kapcsolódó linkek: /www.dunatv.hu www.mediatica.ro/ www.polgarinfo.hu
www.figyelo.ro

[Non-text portions of this message have been removed]

Győri adománygyűjtés a Csángóföldön élő magyar gyerekek javára
2009. november 18. szerda, 12:14 | Bakács László

Adománygyűjtést szerveznek Győrben, a Csángóföldön élő magyar gyerekek számára.
Az ottani iskolásoknak elsősorban iskolaszerekre, ágyneműre, párnákra, paplanra
és törülközőre van szükségük. A felhíváshoz már több szervezet is csatlakozott,
de továbbra is várják a segítőkész emberek adományait, amelyeket a KDNP Babits
Mihály úti irodájában gyűjtenek egészen december 4-ig. Az ajándékokat
hétköznaponként délelőtt 11-től este 6-ig juttathatjuk el a szervezőknek.
images/stories/csango_gyerekek.jpg Nagypatak, Pokolpatak, Csíkfalu,
Külsőrekecsin - a Székelyföld határán is túl a Csíki havasok mögött Csángóföld
határán állnak e falvak, ahol nagy a szegénység és a szükség. Az ottani iskolás
gyerekek számára szerveznek gyűjtést, és várják az iskolaszereket, színes
ceruzákat, tollakat, vonalas füzetet (nem spirál), ágyneműt, párnát, paplant,
huzatot, törülközőt.
A Kereszténydemokrata Néppárt győri szervezetének és az Ifjúsági
Kereszténydemokrata Szövetség győri tagozatának felhívásához csatlakozott már
más szervezet is de várják minden jó szándékú polgár és egyesület csatlakozását.
Az adományokat a KDNP új győri irodájában (Babits Mihály u.25/b.fsz.3.) gyűjtik,
hétfőtől péntekig 11-18 óráig, december 4-ig. Innen december 5-én közvetlenül
célba juttatja a segélyszállítmányt Fias Ferenc a karitatív akció koordinátora.
Érdeklődni Szabó Gyulánál (06-70/62 87 853) és Fias Ferencnél (06-30/93 65207)
lehet. lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás: www.nyugathir.hu

[Non-text portions of this message have been removed]

Olvastam, hogy román óra szerint 9,30 kor lesz a mise közvetítése!
Tudom, hogy a csángók nagy része nem az internetről értesül, de akkor is
kellene korigálni, ha nincs jól!
A Duna Tv 10,30-at mondott, az pedig itt, nálunk 11,30!
Már szép lassan én sem tudom kiszámítani.
Tinka

VI. Szeret menti Népdalvetélkedő - Trunk - beszámoló

Az elmúlt évi bákói premiert követően ismét olyan helyszínen került
megrendezésre a Szeret menti Népdalvetélkedő, ahol még sosem került sor
ilyen nagyszabású magyar vonatkozású eseményre. Örömmel írhatom, hogy az
egykori apró halászfalu, Trunk méltó vendéglátónak bizonyult!

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=nepdal2009

Petrás és Döbrentei közös albuma

A bemutatón közreműködött Sipos Mihály hegedűművész is

Zsoltáros ultimátum címmel közös kötetet jelentetett meg Petrás Mária keramikus
és Döbrentei Kornél költő. A könyvet tegnap mutatták be Budapesten.

"Döbrentei Kornél versei ugyanúgy keresik a forradalmat, a szabadságot, mint
magát az Istent" - mondta Szakolczay Lajos irodalomtörténész, a kötet
utószavának írója nyitóbeszédében. A könyvben az író arra keresi a választ, hogy
mi, emberek meddig vagyunk büntethetők.

Annak ellenére, hogy ezek a versek nem tipikusan istenkeresők, nem biblikusak,
mégis egyik legfőbb kérdésük, hogy lehet-e Istennek ultimátumot adni az
ultimátumaira. Meg kell-e várnunk a megváltást, vagy inkább ki kell tágítanunk
saját cselekvési lehetőségeinket? Ebben a versgyűjteményben is fellelhetők a
Döbrenteire oly jellemző többszörös áttételek, metaforabokrok, ahogyan minden
egyes szónak, mondatnak mély jelentést ad. A versek mellett Petrás Mária Babba
Mária-szoborsorozatának fényképei láthatók. A művész számára ezek
összekapcsolódnak az általa szeretett személyekkel, a csángó léttel, a
Mária-kultusz kapcsán megélt élményekkel. A kötet végén CD-melléklet található,
amely Petrás Mária előadásában mutat be egy-egy kapcsolódó csángó népdalt.

Ezekből a dalokból is kaphatott ízelítőt a közönség a könyvbemutatón, ahol
közreműködött Sipos Mihály hegedűművész és Szersén Gyula színművész.

A kötet előszavának szerzője, Makovecz Imre elmondta: a közönségigényre való
tekintettel a Zsoltáros ultimátumot többször bemutatják, legközelebb december
7-én 16 órakor a Magyarok Házában, ahol Petrás Mária kiállítása is megtekinthető
majd.
Kormos Nikolett
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor

http://www.magyarhirlap.hu/kultura/petras_es_dobrentei_kozos_albuma.html

[Non-text portions of this message have been removed]

A fényképészet mesterművei Udvarhelyen

Írta: Szasza
2009. november 16. hétfő, 01:03

A Művelődési Ház Ádám Gyula fotókiállításának is helyt ad mától, a lenyűgöző
képeket igencsak érdemes megtekinteni.

A székelyudvarhelyi Művelődési Házban tegnap két fényképészeti tárlat is nyílt
közvetlenül egymás után. Az EKE kiállításáról már korábban beszámoltunk, viszont
Ádám Gyuláét sem hagyhatjuk szó nélkül. A Hegyen völgyön járogaték vala címet
viselő tárlatot a háromszéki Heveder zenekar muzsikája nyitotta, majd ezt
követően Ádám Rebeka énekelte el a rendezvény címét adó csángó népdalt. A rövid,
de velős zenei rész után Vécsi Nagy Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum
művészettörténésze mondta el beszédét és nyitotta meg a kiállítást.

Elmondta, hogy nem véletlen a csángó népdal, hiszen a fotók témája is a csángó
nép és a csángó életmódot tükrözik. A képek úgy technikailag, mint tematikailag
is változatosak, hiszen láthatunk dolgozó embereket, időseket, fiatalokat,
statikus képeket, de mozgással telítetteket is. A közös pont bennük a főtéma,
ugyanis a moldvai csángókról láthatunk életképeket, az ő életükbe nyerhetünk
betekintést a fantasztikus fotókon keresztül, legyen az éppen fekete-fehér vagy
színekben pompázó.

Az alkotóról, Ádám Gyuláról, röviden megtudhattunk egyet s mást, mint például
azt, hogy csíkkarcfalvi születésű és egyéni fényképezési technikája annyira
ismert és elismert, hogy el is nevezték moldvai fotózásnak. Szakmai
tapasztalatáról is hallottunk pár szót: Ádám Gyula Marosvásárhelyen tanulta
szakmáját, a népi élet, mint fotótéma iránti vonzódást pedig a különböző
táncházak gyakori látogatásának köszönheti. Először csak kedvtelésből fotózott,
munkája Balánbányához kötötte, ahol először ismerte meg a csángókat. Innen
egyenesen vezetett az út néprajzi gyűjtéshez, amit a kezdetekben igencsak
gyanakvóan fogadott a moldvai nép, hiszen ritkán látnak messziről érkezett
embert.

A fényképész első kiállítására 1990-ben került sor, ennek címe Moldvai magyarok
volt. A téma iránti érdeklődés azóta is megmaradt, a Művelődési Házban látható
tárlat anyagát kimondottan a mostani alkalomra válogatta, ez az összeállítás
eddig még sehol sem volt látható. A fényképészet mellett grafikusként is
tevékenykedik, ezen munkáját több díjjal is jutalmazták. Elismertségére egy
újabb bizonyíték lehet a tavaly, Brüsszelben megrendezett Az én Erdélyem című
kiállítása, melyet európarlamenti politikusok csodálhattak egy ideig.
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás:
http://www.uh.ro/itthon/muvelodes/747-a-fenykepeszet-mestermvei-udvarhelyen


[Non-text portions of this message have been removed]

A Teleki László Alapítvány a közelmúltban Bákóban rendezte meg a
Veszélyeztetett örökség - Veszélyeztetett kultúrák. A moldvai csángók
c. nemzetközi tudományos konferenciát. A konferencia záróeseménye a
kis moldvai csángó faluban, Lábnyikon megrendezett mise volt, amelyet
Petru Gherghel isasi-i megyés püspök és Cserháti Ferenc
budapest-esztergomi segédpüspök magyar, román és latin nyelven
celebrált, és amelyen koncelebránsként számos csángó pap is részt
vett.
A történelmi jelentőségű misét a Duna Televízió rögzítette és 2009.
november 22-án vasárnap 9.30 perckor sugározza. (A Duna II. csatornán
ugyanezen a napon 12 órakor látható az Istentisztelet.)

Budapest, 2009. november 17.

Dr. Diószegi László
     igazgató


--
Teleki László Alapítvány
1539 Budapest, Pf.: 615.
Telefon: 224-3832
Dr. Diószegi László igazgató
+36-20-934-9534
www.telekialapitvany.hu

[Non-text portions of this message have been removed]

A lábnyiki magyar mise a Duna TV-ben

A moldvai csángók, akik szinte kivétel nélkül katolikusok, közel harmada
még beszéli ősei nyelvét, őrzi a magyar nyelv korai, még jócskán a
nyelvújítást megelőző állapotát. Hivatalosan azonban sem a
közigazgatásban, sem az oktatásban, sem pedig az egyházi életben nem
használhatják anyanyelvüket, a Iasi-i Római Katolikus Egyházmegye
területén nincs magyar nyelvű lelkipásztori ellátás.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=mise_dunatv

Ádám Gyula fotóiból nyílt tárlat Székelyudvarhelyen
2009. november 17.

A Hegyen-völgyön járogaték vala címmel vasárnap délben nyitották meg
Székelyudvarhelyen a csíkszeredai Ádám Gyula fotográfus tárlatát.

Több korábbi kiállítás anyagából válogat Ádám Gyula csíkszeredai fotóművész
Hegyen-völgyön járogaték vala című tárlata: színes és fekete-fehér alkotások
egyaránt szerepelnek a gyűjteményben, a képek többsége a csángók életét mutatja
be. A kiállítás a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében tekinthető
meg.
Krónika Könyvespolc

A vasárnapi megnyitó a háromszéki népzenét játszó Heveder zenekar rövid
koncertjével kezdődött, majd Ádám Rebeka énekelte el a rendezvény címét adó
csángó népdalt. A tárlatot Vécsi Nagy Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső
Múzeum művészettörténésze nyitotta meg. Elmondta, hogy az alkotó már számos
elismerésben részesült: 2000-ben Csíkszereda város Pro Urbe díjával tüntették
ki, 2006-ban első helyezést ért el a VI. Nemzetközi Magyar Fotóművészeti
pályázaton, a Székelyföldi vízikerekek nyomában című fotóalbuma a 2008-as
marosvásárhelyi könyvvásáron a legszebb könyv díját kapta, továbbá szintén
2008-ban kapta meg a Magyar Művészetért Díjat.

Jelenlegi kiállításának néprajzi témájú fotókból álló változatos anyagát,
ugyanakkor sajátos egység is jellemzi - fejtette ki Vécsi Nagy. Hozzátette, a
kiállítás címéül választott csángó népdal szövege a tárlat anyagának hangulatát
is jellemzi: "virágocskát szedegetek vala / a csincsecskékbe csincselgetem vala
/ bokrétába kötögetem vala".

A képek sokféleségén túl a művészettörténész kiemelte, hogy a fotográfus
technikai érdeklődése, leginkább az adott légköri jelenségek biztosította
fényviszonyokra, a különböző épületbelsők jellegzetes hangulatának visszaadására
összpontosul. Erről az érdeklődők is meggyőződhetnek, a fotók sokfélék, sokféle
hangulatot közvetítenek, egyesek festményszerűen elmosódottak, mások éppen a
kontrasztokat emelik ki.

"Képzeletbeli múzeumunkba raktározzunk el bár egyet a tárlat képei közül" -
javasolta nyitóbeszéde végén a művészettörténész.

Szerző(k): Csáki Emese
Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=33300

[Non-text portions of this message have been removed]

Kalandozó - Csángóföld

A Duna televízió a külsőrekecsini gyermekeknek átadott Gyermekek Házáról
és a falu életébe bevezető "Bendegúzról", tisztességes nevén Gyurka
Valentinről közölt rövidfilmet 2009. november 15-én, a "Kalandozó -
Magazin utazóknak és utazni vágyóknak" című műsorában.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=kr_kalandozo

Bajtai Erzsébet, a népi diplomata
Magyarmentő missziót vállalt a bukaresti magyar nagykövet felesége.

Bajtai Erzsébet járja Románia magyarlakta vidékeit. Segít a szórvány és
a tömbmagyar települések kapcsolatfelvételében, és támogatja a csángók
oktatását. 2008 júliusában érkezett Bukarestbe Magyarország frissen
kinevezett nagykövete Füzes Oszkár és felesége. A közgazdász végzettségű
Bajtai Erzsébet azóta számtalan erdélyi magyarlakta települést
látogatott meg, tucatnyi rendezvény szervezőjeként vagy
társszervezőjeként aktív szereplője az erdélyi magyarság életének.

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=bajtai_erzsebet

Vannak olyan gyerekkönyveid, amelyeket felajánlanál? Akkor tedd meg!
[14:40; 16.11.2009]

Magyar gyerekkönyveket gyűjtünk a dévai szórvány iskola, a csíksomlyói árvaház
és a csángó családok számára.

Mit ér a gyermekkor mesék nélkül? Ha vannak olyan gyerekkönyveid, amelyekre
nincs szükséged, vidd be azokat bármelyik romániai OTP bankfiókba, és mi
karácsonyig eljuttatjuk azokat a rászoruló gyerekekhez.

Az akciót az Erdély FM 97.1 és a Transindex kezdeményezte. Támogatója az OTP
Bank.
Plakát: http://multikult.transindex.ro/images/__leo/cikkek/cikkek_34637.jpg

Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás: http://multikult.transindex.ro/?hir=1860

[Non-text portions of this message have been removed]

Nem akármilyen fotók

Ádám Gyula fotókiállításának adott otthon vasárnap az udvarhelyi Művelődési Ház.
A Csíkszeredában élő, több hazai és magyarországi díjjal elismert fotós gazdag
és szépséges kiállítását, a Hegyen völgyön járogatok vala címűt Vécsi Nagy
Zoltánművelődéstörténész nyitotta meg. A Hegyen völgyön járogatok vala című
csángó népdalt a fotós lánya, Ádám Rebeka a Heveder zenekarral énekelte a
kiállítás nyitásán - sokan eljöttek..

"Alaposabban meg kellett volna tanulni rajzolni", mondta sikertelen egyetemi
felvételijére egy régebbi interjújában a csíkkarcfalvi születésű alkotó.
Fényképezéssel komolyabban a felvételi után kezdett foglalkozni. Meghatározó
jelentőségű volt Bartók Béla Karcfalván tett gyűjtőútja, mely után Ádám Gyulát a
népélet és a néphagyományok, illetve a moldvai csángók kezdték érdekelni. Egy új
technikát is elneveztek munkája alapján, melyet ma már mások is követnek: "a
moldvai fotózás" eredeti megvilágítású, természetes, és alapos munkát igényel.
Nemcsak az etnográfiai képírásban remekel, színházi fotózással is foglalkozott
nem akármilyen szinten.

Barabás Blanka
www.szekelyhon.ro, november 16

Írta / Átvette:Bodó Judit Időpont 2009-11-16 (2 olvasva)

Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
http://www.ccenter.ro/?action=elso&sid=keres1&lng=1&id=5540

[Non-text portions of this message have been removed]

Kisérleti adást hallhatnak a csíkfalusi Lőrinc Cselesztin által működtetett
online rádión.
Link: http://radiociucani.youstream.fm/

Az adáshoz hozzá lehet szolni a honlapon, vagy mail/yahoomessenger:
lorentcely@...

Csángó Bogdán Tibor

[Non-text portions of this message have been removed]

Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon)
Fekete Réka

Visszavárják a fiatalokat

- Édesanyánk belénk nevelte, hogy mi különbek vagyunk. - Itthonról eltávolodva
találkoztam a népdalokkal, és rájöttem, elképesztő nagy gazdagságban élünk mi
itt. - Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem
román, sem magyar nem vagyok. - A templomban úgy tanultam meg a miatyánkat
románul, hogy nem értettem. - Menekülni akartam, továbblépni, fejlődni...

  Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyeztük le, akik
felsőfokú iskolákat végeztek, kipróbáltak több szakmát, egynél-kettőnél
megállapodtak, és életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt
falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról,
és nem fordítanak hátat annak a közösségnek, amelytől a legtöbbet kaptak. A tíz
csángó fiatallal egy bákói konferencia alkalmával volt alkalmunk megismerkedni,
melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett
Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel.

Egyedhalomban érettségizett románul, utána elment katonának, ezt követően a
téeszben technikusként dolgozott farmvezetőként. - Románokat kellett vezetnem,
asszonyokat, akik kilencre kijöttek, és már éhesek voltak, egy órakor már
kacsintottak vissza. Aztán vittem anyukám csoportját, huszonöten voltak, ők
mindent megcsináltak - meséli Bogdán Tibor. Magyarfaluban született, ott
nevelkedett, és amikor megismertük édesanyját, Bogdán Klárát, már nem
csodálkoztunk azon, hogy több szakma kipróbálása után fia jelenleg a csángó
ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten a Máltai Szeretetszolgálat
mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör
főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldje történéseiről.
Visszakanyarodva édesanyjához, szinte tyúkanyója annak a magyarfalusi fiatal
közösségnek, mely időnként kimozdul a faluból, és viseletükkel, gyönyörű
énekeikkel hívják fel magukra a figyelmet. A történelmi jelentőségűnek címzett
októberi lábnyiki háromnyelvű misére, amelyen Cserháti Ferenc esztergomi és
Petru Gherghel jászvásári püspök románul, magyarul és latinul misézett, Bogdán
Klára vezetésével érkezett a népes magyarfalusi csoport, és akik velük
találkoztak, megértették, hogy mit jelent az, ha valaki Moldvában

a rózsafüzér titkait és az ábécét magyarul tanulta.

Ezt a pusztinai Bartha Margittól hallottuk először, de többen megfogalmazták,
hogy ez a két dolog számukra összetartozik. A Bartha testvérek, Margit és
András, úgy tartják, hogy magyar indíttatásukhoz hozzájárult az Erőss családdal
való rokonság, akik mindig ápolták nemzeti önazonosságukat, de a család
közösségi magatartásában a dédnagyapa is szerepet játszott, aki kántor volt a
faluban. ,,Hallottam, hogy Csíkszeredában a József Attila Gimnáziumban van egy
Erzsike néni, aki nagyon vigyáz a gyermekekre, ezért mentem oda, de ott nehezen
fogadtak be a diákok. Így lett aztán az, hogy felnőtté váltam tizenkét évesen" -
mesél Margit az indulásról. A csíkszeredai iskolából a székelyudvarhelyi
tanítóképzőbe felvételizett, ahová követte testvérét, Andrást, aki úgy emlékszik
vissza azokra az évekre: a székely fiúk sokat segítették, nem éreztették vele,
hogy csángó. Annál inkább megbélyegezték Magyarországon, ahová dolgozni ment a
vakációkban, és ott azt mondták neki, hogy román. Bartha András érettségi után
egy évet Székelytamásfalván tanított, azután informatikát és közgazdaságtant
tanult Magyarországon, visszatérve egy ideig a Moldvai Csángómagyarok
Szövetségét irányította, jelenleg is a szervezetnél dolgozik mint informatikus.
Szívesen emlékezik vissza azokra az időkre, amikor Seres András
sepsiszentgyörgyi néprajzkutató járt náluk, nagymamájától énekeket gyűjtött.
Bartha Margit gyermekkorától a bírói pályáról álmodik, jelenleg utolsó éves
joghallgató Jászvásárban.

Erzsike néni és a pap bácsi vigyázott ránk

A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és
Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy
nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan
környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. Ugyanakkor sokat tanultak tőlük,
némelyiküknek a pályaválasztásban is tanácsadója volt "a szeretett pap bácsi".

Pogár Róbert: ,,Menekülni akartam, továbblépni, fejlődni, így kerültem
Csíkszeredába hetedik osztályban. Apám azt mondta: fiam, elmentél, haza ne
gyere. Innen elrontottad magad az iskolából, vissza sem vennének." A
magyarfalusi Pogár Róbert Györgydeák Lajos atyát tartotta példaképének, a papi
pályára pedig Gergely István plébános irányította. Veszprémben végezte el a
teológiát, káplán volt egy évig Siófokon, majd három évig Olaszországban
egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános.

Pogár az utóbbi időben többször hangot adott annak a véleményének, hogy a magyar
mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne.
Lapunk témával kapcsolatos kérdésére elmondta, ,,egy vegyes bizottságot kellene
létrehozni, és elsősorban saját magunk között kellene a világos célokat
megfogalmazni, és azt, hogy a célhoz vezető úton mit kell megtenni, utána össze
kell ülni a másik oldallal, és közös nevezőre jutni". Pogár Róbert szerint
kidolgozásra vár még, hogy a teljes liturgiát kellene-e magyarul mondani, vagy
először csak az énekek, imádságok hangozzanak magyar nyelven, addig is ellenben
a gyermekeknek meg kell tanítani anyanyelvükön az imádságokat és az énekeket.
,,A jászvásári püspök is sokszor a szemünkre vetette, ha elkezdenék a magyar
misét, nem értenék az emberek. Ez így nem igaz, mert sok mindent megértenek, de
sok mindent nem. A válaszokat nyilván meg kell tanulni azon a nyelven, ahogy
elhangzik a szöveg a liturgiában" - véli az atya, aki egyházjogból készül
doktorálni, tehát ismeri a vonatkozó szabályozást. ,,Az előírásokkal,
dokumentumokkal nincs probléma. Ha egy közösség azt kéri, hogy anyanyelvén
hallgathassa a szentmisét, azt minden további nélkül meg kell engedni. Ez benne
van a dokumentumokban. De mindaddig, amíg mind a két fél ezt nem látja át, nem
ismeri meg a másikat, hogy mit gondol erről, hiába zörgetünk egyik vagy másik
oldalon. Emiatt úgy tartom, a közös találkozási pontot kell keresni. Beszéltem a
helyi fiatal plébánosokkal, és lesz nyitottság, amennyiben megértik, hogy nem
támadás. Tartanak attól, hogy kívülről jövő nyomást gyakorolunk, és nem belső
igény."

Mi különbek vagyunk

Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy
sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta
a zabolai Csángó Múzeumban. Dioszénben született, ott nevelkedett, erre így
emlékezik: ,,Szerettem nézni, hogy nénéim mindig olyan szép ruhákban jártak, az
a mi viseletünk. Szőttünk, fontunk, jól voltunk. Édesanyánk belénk nevelte, hogy
mi különbek vagyunk, mások, nem olyanok, mint az oláhok." A szakiskolát
Hétfaluban végezte, elektrotechnikát tanult, 1990-ben saját műhelyt nyitott, és
virágdíszeket készített. ,,Akkoriban olyan nagy változás történt bennem,
csodálatos erők mozgattak, sokszor összegyűltünk Sepsiszentgyörgyön, találkoztam
a népdalokkal, és rájöttem, hogy elképesztő nagy gazdagságban éltünk itthon."
Budapesten iparművészeti főiskolát végzett, ott is mesterizett.

Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az
életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen
fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami
összeköt azzal a világgal, ahová tartozom." Nem csoda, hisz már otthonról így
indult. Édesapja furulyás volt, nagyapja előénekes a faluban, Domokos Pál Péter
is gyűjtött tőle. A gyermekkornak ellenben voltak keserű pillanatai is. ,,Az
iskolában hallottam először, hogy nem vagyok magyar, Csíkszeredában mondták,
hogy csángó vagyok, tehát sem magyar, sem román." Iancu Laura a csíkszeredai
művészeti líceum zenetagozatán érettségizett, Budapesten tanítóképző főiskolát
és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg
doktori dolgozatát írja.

Ha van egy cél és hozzá kurázsi, akkor el lehet érni bármit

Ezt a mondatot Laczkó Flóriántól jegyeztük le, aki Lábnyikból indult, jelenleg a
horvát határ melletti Zákányban plébános. Otthon gyermekkorától magyarul
beszéltek, ami szerinte Csángóföldön olyan, ,,mintha ez a nyelv valahol megállt
volna a fejlődésben". Számára ez csak beszélt nyelv volt, Veszprémben tanult meg
magyarul írni és olvasni. A Csángóföldön használt nyelvről röviden csak annyit
mondott, ,,a régi időkben a gyermekeket magyarul intették csendre a templomban,
most románul".

A címben megfogalmazottakat bizonyítja a külsőrekecsini Ignácz Mónika élete is,
aki kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. A csíkszeredai iskola után a
budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanult, ez kötelező azok számára,
akiknek nyelvi nehézségeik vannak, vizuális és kommunikáció szakon végezte a
főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak
a szakdolgozatot kell megírnia. Magyarságtudatáról úgy tartja, hogy azt
nagyapjának köszönheti, akitől sok mindent tanult.

Ilyen családi példa határozta meg a lujzikalagori Solomon Adrián gyermekkorát
is, sokatmondó, hogy dédnagyapja látta vendégül több alkalommal is Lükő Gábor
magyarságkutatót, amikor Lujzikalagorban gyűjtött adatokat a csángó népről.
Adrián ipari középiskolát végzett Bákóban, három évig esztergályosként
dolgozott, a budapesti előkészítő intézet után ott diplomázott a külkereskedelmi
főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsé­gének elnöke.

Mindig ott voltak az apókák

A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát
végzett, de amíg idáig eljutott, nem volt könnyű az út. Az irodalmi magyar
nyelvvel volt a legtöbb gondja. A szakiskolát románul végezte, majd tanult a
ferencvárosi felnőttgimnáziumban, közben dolgozott, de ,,a magyar nyelv csak nem
ment". ,,Mi otthon magyarul beszéltünk, de az más volt. Istók nagyapámhoz mindig
jöttek a magyarok, Beke György is járt nála. Disznóvágáskor magyarul
imádkoztunk, olyankor apóka előimádkozott, mi követtük. A mi életünkben mindig
ott voltak az apókák, tőlük sokat tanultunk. A templomban úgy tanultam meg a
miatyánkat románul, hogy nem értettem. Úgy gyóntunk, hogy előre leírtuk, persze
románul, mert nem tudtuk volna folyékonyan elmondani, és a papnál felolvastuk.
Az iskolában románul tanultunk, valahogy elvégeztük. Egyszer járt nálunk egy
magyar pap, és tőle kaptunk egy magyar ábécéskönyvet, azt úgy megtiszteltük,
hogy mindig a szobában tartottuk, soha nem vittük a konyhába."

Lejegyezte: Csángó Bogdán Tibor
Forrás:
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=60905&cim=nem_felejtettek_el_honnan_indult\
ak_video
http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=24194&Cikk=Nem%20felejtett%C3%A9k%\
20el,%20honnan%20indultak%20%28Cs%C3%A1ng%C3%B3%20fiatalok%20itthon%20%C3%A9s%20\
Magyarorsz%C3%A1gon%29%20%E2%80%94%20Fekete%20R%C3%A9ka
www.csango.ro
http://www.egerjobbik.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=9042:nem-f\
elejtettek-el-honnan-indultak&catid=70:olvasmanyok&Itemid=94

[Non-text portions of this message have been removed]

Karácsonyi ajándék Csángóföldnek - Jótékonysági hangverseny Budafokon
2009. november 16.

A Budafok-felsővárosi Jézus Szíve-templom ifjúsági zenekara, az Adoramus zenekar
november 29-én 19 órai kezdettel szervezi meg hagyományos jótékonysági műsorát.

Az esten befolyó adományokkal a szervezők egy nagyszabású beruházáshoz kívánnak
hozzájárulni, amely sokban javítana azon a szomorú helyzeten, hogy Moldvában a
magyar nyelvű foglalkozásoknak semmilyen intézmény nem adott teret az elmúlt 20
évben. Más megoldás híján a Bákó megyei Lujzikalagorban olyan ingatlan
megvásárlását tervezik, amelyben bátran lehet magyar oktatást szervezni. Az
épületben magyar vonatkozású kulturális rendezvények, szabadidős tevékenységek
vagy akár orvosi szűrések is teret kaphatnának. Olyan csángóföldi falvakban,
ahol már létezik ilyen közösségi ház, nőtt a magyar nyelv presztízse, a falusiak
pedig úgy érzékelik, hogy egy bérelt kis helyiség helyett immár európai
körülmények közt, hosszú távon gondolkodva foglalkoznak a gyermekeikkel.

Az est folyamán közreműködnek: Vargha Zsolt Budafok-felsővárosi plébános, Szűcs
Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi lelkésze, Balogh László
artista-előadóművész, a Pneuma Kórus (Piliscsaba), az Adoramus zenekar, valamint
Szász Csilla és a Magyarországra érkező csángó gyermekek.

Helyszín: Budafok-Felsőváros, Jézus Szíve-templom, 1222 Budapest Pannónia utca
48.

Lejegyezte:  Csángó Bogdán Tibor
Forrás:  Magyar Kurír

[Non-text portions of this message have been removed]

Bajtai Erzsébet, a népi diplomata
Magyarmentő missziót vállalt a bukaresti magyar nagykövet felesége.
Szerző: Csata Orsolya
Forrás: Térkép
2009.11.13. péntek 19:25

Bajtai Erzsébet járja Románia magyarlakta vidékeit. Segít a szórvány és a
tömbmagyar települések kapcsolatfelvételében, és támogatja a csángók oktatását.
2008 júliusában érkezett Bukarestbe Magyarország frissen kinevezett nagykövete
Füzesi Oszkár és felesége. A közgazdász végzettségű Bajtai Erzsébet azóta
számtalan erdélyi magyarlakta települést látogatott meg, tucatnyi rendezvény
szervezőjeként vagy társszervezőjeként aktív szereplője az erdélyi magyarság
életének.
hirdetés

- Az én családom is határon túli magyar, délvidéki. Édesapám zentai volt és én
oda jártam a nagyszüleimhez, és láttam a gondjaikat, tudtam azt, hogy a
családunk élete miért úgy alakult, miért voltunk mi szegényebbek. Merthogy
édesapám egy ruhában jött át a határon. Megérintette a lelkemet, és nagyon
örülök annak, hogy megadta a sors a lehetőséget, elmehetek a közösségekbe. Egy
kicsit segíthetek, hogy a hagyományainkat, a nyelvünket megőrizzük - mesélte.

2008 végén csángó településekre látogatott Erzsébet asszony. A sajátos
helyzetben élő csángók belopták magukat szívébe, elhatározta, segíteni fog
rajtuk. Azóta többször felkereste a moldvai csángókat.

A gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumban a ballagási ünnepség
vendégeként vett részt. Valami mindig visszavonzza a Gyimesek völgyébe -
állítja.

- Azt hiszem, hogy elsősorban Berszán atya karizmatikus egyénisége. Amivel össze
tudja gyűjteni az embereket, ahogy létrehozta az iskolát és ahogy mindig
összegyűjti ezt a közösséget, amelyik összetartozik - mondta.

Karitatív akcióiba Bajtai Erzsébet igyekszik másokat is bevonni. Így került
kapcsolatba a népszerű székelyföldi énekesnővel, Dancs Annamarival, akivel több
rendezvényt is szerveztek.

- Ez év májusában megismerkedtem Bajtai Erzsébet asszonnyal, és egy nagyon jó
barátság alakult ki közöttünk. Mondhatom, hogy a második anyukám lett. Nagyon
sokszor segített az elmúlt hónapokban, sok olyan esemény volt az ő
szervezésében, amelyen én is részt vettem.
Karitatív események, így például iskolaavató ünnepség Lászpeden, Csángóföldön,
ahol próbáltam a dalaimmal, fellépésemmel elősegíteni a hangulat fokozását -
mesélte az énekesnő.

- Amikor ott voltunk a csángóknál - nemcsak egyedül voltam, hanem többen
voltunk, és mindenki valamit hozzátett -, és amikor a gyerekek látják, hogy az
idegenek mennyire értékelik azt, hogy magyar táncot táncolnak, magyarul
beszélnek, akkor büszkék, és ők is megpróbálják megőrizni és értékelni mindezt -
vélekedett Bajtai Erzsébet.

A nagykövetasszony ugyanilyen fontosnak tartja felkeresni azokat a - többségében
románok lakta - településeket is, ahol az asszimiláció és az elvándorlás miatt
egyre kevesebb magyar ember él. Besztercén a református közösségi központnak
nemzeti zászlót ajándékozott.

- Megemelkedett a lelkem. És minden alkalommal, amikor eljövünk a szórványba.
Mert tényleg arról van szó, hogy de fáj az ember lelke. És ezt látjuk ezeken az
eseményeken, amikor kibomlik a magyar zászló - mondta.

Élő kapcsolatokra van szükség - állítja Erzsébet asszony. A szórványtelepülések
magyarjai és a székelyföldiek között, a csángók és a partiumi magyarok között,
de ugyanígy a magyarországi és az erdélyi magyarok között is.

- Ha nem is kampányt, de valami olyat kellene célul tűzni az iskolákban, hogy
minden iskola minden osztálya eljöjjön Erdélybe. Lássák azt, hogy itt a magyarok
miként élnek, és éreztessék azt, hogy összetartozunk, közös a kultúránk, közös a
hagyományunk - jelentette ki.

Stábunk látogatásakor épp a karácsonyi vásárra készültek a nagykövetség
rezidenciáján. Az asszonyok karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat, lakberendezési
tárgyakat készítettek, melyeket a decemberi vásáron értékesítenek majd. A
bevételt jótékonysági célokra fordítják.

- A szokásos és általános diplomáciai tevékenységen túl nekünk nagyon kell
ügyelni arra, hogy az itt élő magyar közösség, az erdélyiek ügyei, gondjai,
problémái eljussanak az anyaországba és arra is, hogy a románokban esetleg még
meglévő előítéleteket, gyanakvásokat eloszlassuk. Ezért is fontos az, amit a
feleségem csinál népi diplomataként, mert nem titkolt szándékunk, hogy egyre
több románnal szerettessük meg a magyarokat - mondta Füzesi Oszkár nagykövet.

A nagykövet-asszony "népi diplomataként" végzett tevékenysége életformájává,
hivatásává vált.

- Én már nem tudom úgy folytatni az életemet, hogy visszamegyek és
közgazdászként dolgozom. (.) Szeretnék ehhez a közösséghez tartozni és szeretnék
a továbbiakban is tenni ezért az erdélyi közösségért - jelentette ki Bajtai
Erzsébet.
Lejegyezte:  Csángó Bogdán Tibor
Forrás: http://www.dunatv.hu/otthon/bajtai_erzsebet.html
Videó: http://80.249.172.28/video/2009_46/10210021591337.wmv


[Non-text portions of this message have been removed]

Nem felejtették el, honnan indultak - Fekete Réka cikke, Háromszék

--- Édesanyánk belénk nevelte, hogy mi különbek vagyunk. --- Itthonról
eltávolodva találkoztam a népdalokkal, és rájöttem, elképesztő nagy
gazdagságban élünk mi itt. --- Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok,
ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. --- A templomban
úgy tanultam meg a miatyánkat románul, hogy nem értettem. --- Menekülni
akartam, továbblépni, fejlődni...

folytatás: http://www.csango.ro/index.php?page=cikk_3szek